Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Prileszky István: Közforgalmú közlekedés a határon átnyúló agglomerációban
Prileszky István Közforgalmú közlekedés a határon ÁTNYÚLÓ AGGLOMERÁCIÓBAN A pozsonyi agglomeráció megkülönböztető sajátossága, hogy területe két országban terül el, azaz átnyúlik az országhatáron. Ez a határon átnyúló jelleg sajátos helyzetet jelent a közösségi közlekedés tekintetében. Ez a tanulmány a közösségi közlekedésnek azokkal a sajátos kérdéseivel foglalkozik, amelyek a határon átnyúló jellegből fakadnak. 1. A KÖZLEKEDÉS SZEREPE AZ AGGLOMERÁCIÓS ÖVEZETEKBEN Az agglomerációs övezetekben kiemelkedő szerepet játszik a közlekedés, mivel a jó közlekedés elősegíti a települések közötti kapcsolatokat, a közlekedési lehetőségek hiánya, korlátozott volta, illetve nem megfelelő színvonala viszont fékezi a térség fejlődését. Az agglomerációs területeken közlekedési szempontból meg kell különböztetni az agglomeráció központi települését (a következőkben röviden központ) és a térség többi települését (a következőkben röviden település). Ezt a kategorizálást felhasználva az utazási igények az agglomerációkban az utazások iránya szerint két csoportba oszthatók:- az agglomerációs központ és az agglomeráció többi települése között- az agglomerációs települések között lebonyolódó utazások. Kiemelkedő jelentősége van a központ - agglomerációs települések közötti kapcsolatnak, mivel a legnagyobb vonzást a központi település (nagyváros) gyakorolja a környező települések felé. A nagyobb lakosszámú, fejlettebb munkamegosztással rendelkező agglomerációs térségekben ugyanakkor jelentős utazási igény lehet az agglomerációs települések között is. Szabályként tekinthető, hogy minél nagyobb és fejlettebb agglomerációról van szó, annál nagyobb a települések közötti közlekedés jelentősége. Ez a jelenség azzal hozható összefüggésbe, hogy a különböző emberi tevékenységek színterei (munkahelyek, oktatási és egyéb intézmények, kereskedelmi, igazgatási, egészségügyi és egyéb létesítmények stb.) - összefoglalóan funkciók - a nagyobb és fejlettebb agglomerációs övezetekben kevésbé koncentrálódnak a központi településre, mint a kisebbek és fejletlenebbek esetében. Azt a jelenséget, hogy az emberek életvitelük révén rendszeresen utazásokat tesznek, mobilitásnak nevezzük. A mobilitás mérőszáma a fajlagos utazási igény, ami az egy fő által átlagosan egy bizonyos időszakban (általában egy nap alatt) megtett utazások számát jelenti. Az utazási igények kielégítése két módon történhet, egyéni közlekedéssel vagy közösségi közforgalmú közlekedéssel (más néven menetrend szerinti közforgalmú vagy tömegközlekedés).
