Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Somlyódyné Pfeil Edit: Közigazgatási eszközök a szuburbanizáció hatásainak kezelésére a pozsonyi agglomeráció területén
142 Somlyódyné Pfeil Edit Fontos, hogy amennyiben az egyik államban belföldi illetőségű társaság nyereségre vagy jövedelemre tesz szert a másik szerződő államból, a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik ki. Vagyis ha szlovák belföldi illetőségű cég osztalékot fizet magyar belföldi illetőséggel rendelkező szlovák állampolgárnak, akkor a magyar állam e jövedelmet megadóztatja. Kifizetési jogcímenként szabályoz a törvény, ami meglehetősen komplikálttá teszi a jogalkalmazást és magát az adóztatást is. Példának okáért, kamatbevétel esetén „Az a kamat, amely az egyik szerződő államban keletkezik, és amelyet a másik szerződő államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, csak ebben a másik államban adóztatható, ha a kedvezményezett belföldi személy a kamat haszonhúzója”. Tehát valószínűsíthetjük, hogy magyar belföldi illetőséggel rendelkező szlovák állampolgárnak szlovák bank által fizetett kamat utáni adója a magyar államot illeti. Ugyanez a szabály vonatkozik a jogdíjakra. A közszolgálat területén teljesített nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik szerződő állam hatósága fizet ki magánszemélynek, csak abban az államban adóztatható, amelyben a kifizető politikai egység vagy hatóság működik (19. cikk). Az ingatlanvagyonban megtestesülő vagyont, amelynek tulajdonosa például magyar belföldi illetőségű személy, de a vagyon Szlovákia területén fekszik, csak a szlovák állam jogosult adóztatni (22. cikk). Az idézett jogszabályba foglalt konklúzió tehát az, hogy a Magyar Köztársaságban belföldi illetőségű személyt, amennyiben olyan jövedelemre tesz szert vagy olyan vagyona van, amely az egyezmény rendelkezéseivel összhangban a Szlovák Köztársaságban adóztatható, hazánk mentesíti az ilyen jövedelem vagy vagyon utáni adókötelezettség alól. Noha a magyar állam elsődlegesnek tekinti a szlovák állam adóztatási jogát, a Magyar Köztársaság a hazánk joga szerint fizetendő adóból engedi csak levonni a külföldön megfizetendő részt, azaz a belföldi adóközetelezettség szerinti teljes adó megfizetésére kötelezi az adóalanyt. A vázolt jogi szabályozás tükrében megállapítható, hogy az adójog elsőrendűen a Magyarországra beköltöző szlovák állampolgárok státuszának függvénye, amit a belföldi illetékesség fogalma fejez ki leginkább. 6. ÖSSZEGZÉS Megállapítható, hogy a határ menti ingázás kérdésköre meglehetősen új problématerület. Bár az EU jogrendszere igyekszik orientálni a nemzetállamok jogalkotását, a viszonyok rendezésének a kezdetén járunk. A hazánkba költöző szlovák állampolgárokat megillető jogok és az államot, illetve az érintett önkormányzatokat terhelő kötelezettségek egyértelmű tisztázását nehezíti a betelepülők státuszának tisztázatlansága. Ez nem kevéssé azzal függ össze, hogy a kompetenciát birtokló Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nyilvántartási rendszere nem tartja nyilván, hogy a regisztráló külföldinek a bejelentett lakcíme állandó lakhelye-e vagy csak tartózkodási helye. Kizárólag lakóhelyet tart nyilván, miközben az EU ismertetett joga adott esetben elsődleges és másodlagos tartózkodási helyről beszél. Nem mellékes kérdés, hogy a Pozsonyi agglomeráció magyar településein életvitelszerűen tartózkodnak a szlovák állampolgárok, miközben az önkormányzat kifejezetten az állandó lakosok után hívhat le állami támogatásokat közszolgáltató tevékenységével összefüggésben. Ily módon a terminológiai meg nem felelőségre is föl szeretnénk hívni a figyelmet, ami ismételten arra utal, amit már több ízben hangsúlyoztunk, hogy csak és kizárólag az önkormányzatok közötti együttműködés szintjén a felmerülő problémák egyértelműen nem rendezhetők. A központi kormányzat elkötelezettségére és támogatására van szükség a problematika államközi vonatkozásai miatt.
