Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Somlyódyné Pfeil Edit: Közigazgatási eszközök a szuburbanizáció hatásainak kezelésére a pozsonyi agglomeráció területén
138 Somlyódyné Pfeil Edit A szerződésből következően az uniós állampolgárok széles körű politikai részvételi jogokat birtokolnak az adott települési önkormányzat működésével összefüggésben, ami érinti a közszolgáltatások igénybevételének problematikáját. 4. A KÖZSZOLGÁLTATÁSOK IGÉNYBEVÉTELE SORÁN IRÁNYADÓ NÉHÁNY ÁGAZAT SZABÁLYOZÁSÁRÓL Tekintettel az imént idézett maastrichti szerződésre, továbbá arra, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében a Magyar Köztársaságban az önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg, a választójoggal rendelkező szlovák állampolgárok a lakóhelyüket adó önkormányzat részévé válnak. Ebből pedig arra kell következtetnünk, hogy jogosultságuk keletkezik a települési önkormányzat által nyújtott közszolgáltatások igénybevételére. Ezen általános klauzulán túlmenően szükséges kitérni néhány ágazati törvényre, melyek több-kevesebb segítséget adnak a részletesebb rendelkezések megismeréséhez. Az Unió részéről a Tanács 1971. június 14-i 1408/71/EGK rendelete a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról, továbbá ennek végrehajtási rendelete, az 574/72/EGK rendelete képezi számunkra a háttérjogot. Ugyanis a rendelet 1. cikke definiálja a határ menti ingázó fogalmát, miszerint az az adott tagállamban foglalkoztatott munkavállaló, akinek lakóhelye egy másik tagállamban van, ahová rendszerint naponta vagy legalább hetente visszatér [b. b)]. A lakóhely a szokásos tartózkodási hely, míg a tartózkodási helynek az ideiglenes tartózkodási hely tekintendő. A Magyarországon lakóhellyel rendelkező szlovák állampolgárok esetében azonban már nehézségbe ütközik a jogszabály értelmezése. A jogszabály alapján „az illetékes intézmény” azt az intézményt jelenti, amelynél az ellátás igénylésének időpontjában az érintett biztosított, vagy az az intézmény, amelynél az érintett személy ellátásra jogosultságot szerzett, vagy jogosultságot szerezne, ha annak a tagállamnak a területén, ahol az intézmény található, saját maga vagy egy vagy több családtagja lakóhellyel rendelkezne. Ennek a fogalmi meghatározásnak az értelmezése oda vezet, hogy amennyiben hazánkban a szlovák állampolgár lakóhellyel rendelkezik, ez a tény megalapozza, hogy a magyar állam illetékes intézményében jogosultsága legyen ellátásra. Ugyanis a rendelet p. p) pontja kimondja, hogy a „lakóhely szerinti intézmény” és a „tartózkodási hely szerinti intézmény” az az intézmény, amely jogosult az általa alkalmazott jogszabályok szerint ellátást nyújtani azon a helyen, ahol az érintett személy lakóhellyel rendelkezik vagy ahol ideiglenesen tartózkodik. Illetékes államnak pedig a rendelet azt a tagállamot nevezi meg, amelynek területén az illetékes intézmény található. A jogi norma személyi hatályát akként állapítja meg, hogy a „rendelet vonatkozik azokra a munkavállalókra, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak és akik a tagállamok egyikének állampolgárai...” [2 cikk (1)]. Az említett rendelet alkalmazási körében vonatkozik- a betegbiztosítási és anyasági ellátásokra- a rokkantsági ellátásokra- az öregségi ellátásokra- a túlélő hozzátartozó számára nyújtott ellátásokra- a munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátásokra- a haláleseti juttatásokra
