Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Hardi Tamás: A szuburbanizáció jelensége és hatásai - határon innen és túl
12 Hardi Tamás hitelek a szuburbanizációt is fellendítették. A 2008 végén beköszöntött válság ingatlanpiaci kiteljesedése napjainkban tapasztalható, igy annak szuburbanizációs hatásairól jelenleg még nincsenek egzakt ismereteink. Ezeket a lehetséges hatásokat mindenesetre megbecsülhetjük, átgondolhatjuk. Foglalkoznunk kell ugyanakkor azzal is, hogy a szuburbanizáció jelensége a városfejlődési folyamat része, s mint ilyen, nem jelent állandóságot, hanem maga is változik térben és időben, s ez a változás viszonylag gyors lehet. Tehát a növekedés megállhat, sőt csökkenésbe is átfordulhat, új ingatlanpiaci folyamatok indulhatnak be. A viszonylag rövid idő alatt, hasonló korösszetételü és szociológiai jellemzőkkel bíró (szegregált) népesség érzékenyebbé teszi a településeket egyes válságjelenségek iránt. Ezeket a tényeket felismerve napjainkban erősödnek azok a kritikai nézetek, amelyek a szuburbán kiköltözés, városterjedés negatívumait s fenntarthatatlanságát hangsúlyozzák. Nézetünk szerint valóban léteznek ezek a negatív jelenségek, de térségünk városai és urbánus térségei nem olyan méretűek, hogy ezek a negatívumok fatális eredménnyel zárulnának. Ahogyan a robbanásszerű városnövekedés sem teremtett térségünkben élhetetlen városokat (hasonlóat az amerikai városnegyedekhez vagy harmadik világbeli városokhoz), úgy a szuburbanizáció problémái is kezelhetők maradnak, amennyiben azokat időben felismerjük s összehangolt válaszokat adunk rájuk. Különleges helyzetet teremt, amikor a nagyváros közvetlenül az államhatár mellett helyezkedik el, s így a terjeszkedésének a politikai tér szab határt. Kifejezetten erősíti ezt a helyzetet, ha a határ a város természetes növekedési irányába, a földrajzi és/vagy közlekedési lehetőségek irányába esik. A határ megnyitása így óhatatlanul a szuburbanizációnak a másik állam határvidékére való kiterjedését vonja maga után. Itt azonban a szuburbanizáció hatásainak speciális helyzetével találkozhatunk. A beköltöző népesség nem csupán szociológiai jellemzőiben, hanem állampolgárságában, nyelvében is különbözik, s költözési motivációi között szerepelnek olyan pillanatnyi gazdasági előnyök is, amelyek országon belül nem adottak (valutaárfolyam, árszínvonal különbsége). A hazai szuburbanizációnak egy különleges, új esete Pozsony határon átnyúló terjeszkedése (Hardi-Hajdú-Mezei 2009). Az államhatárok elválasztó szerepének csökkenésével, az uniós tagállamok közötti átjárhatóság javulásával a különleges földrajzi helyzetben lévő (határ mellett elhelyezkedő) nagyvárosok életjelenségei átterjedhetnek a határon. Vannak már erre példák Európában (lásd kötetünkben Déván Jagodič tanulmányát). Nem is annyira a folyamat léptéke vívja ki a figyelmünket, mint inkább a különlegessége. Pozsony esetében egy dinamikusan növekedő fővárost csak az államhatár választott el egy olyan térségtől, amely a saját államában (Magyarországon) vidékinek számított. így az ingatlanárakban jelentős különbség mutatkozott, ami meginditotta a vállalkozó szellemű pozsonyi családok kitelepülését a mosonmagyaróvári kistérség határhoz közeli településeire (Rajka, Dunakiliti stb.). A kedvező ingatlanárak mellett a kiköltözést elősegítette, hogy Pozsony belvárosa könnyen, gyorsan elérhető ezekről a településekről, a jó utaknak köszönhetően gyorsabban, mint például a Csallóköz több, hasonló távolságra elhelyezkedő falujából, városából, ahonnan a korábbi szuburbanizációnak köszönhetően tömegek indulnak reggelente Pozsonyba dolgozni. A lakossági kiköltözés mellett megjelent a rekreációs kiköltözés (hétvégi házak vásárlása) és megindult a munkahelyek kiköltözése is a magyar oldalra. Pozsony a fővárosok sorában viszonylag kisméretű város. Mintegy félmilliós lakosával nem produkál olyan tömeges jelenségeket, mint a kilencvenes évek elejétől az akkor közel kétmilliós Budapest. Terjeszkedését földrajzi helyzete is befolyásolja, mivel be van szorítva a hegyvidék, a Duna és az államhatárok (osztrák és magyar) közé. így csak egyes irá
