Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Bukovszky László: Arany Albert László és a Csehszlovákiai Magyar Népi Demokratikus Szövetség
BUKOVSZKY LÁSZLÓ telmében azok a személyek, akik nem vétettek a cseh és a szlovák nemzet ellen, és államhűségüket igazolni tudták, az illetékes járási nemzeti bizottságnál 60 napon belül kérvényezhették csehszlovák állampolgárságuk elismerését.7 A Pozsonyi Államvédelmi Hivatal parancsnokságán 1947. május 2-án felvett vizsgálati jegyzőkönyv szerint Arany, kezében az Iskola- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatal 1945. június 27-i igazolásával, a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottságnál még azon év őszén kérvényezte állampolgárságának elismerését. Feltételezzük, hogy kérvényét elutasították, mivel 1945 októberében, 1946 áprilisában és szeptemberében a Pozsonyi Körzeti Nemzetvédelmi Hivatal idegenrendészeti osztályán mint hontalan volt köteles jelentkezni.8 Erre utal viszont az is, hogy a csehszlovák áttelepítési szervek által 1946 tavaszán elkészített névjegyzékben mint nagy háborús bűnös magyarországi áttelepítésre volt kijelölve.9 Az államhatalom retorziói mellett Arany 1945 után megvívta a maga harcát Szalatnai Rezsővel. A kettejük közötti szakmai és világnézeti szembenállás régebbi eredetű volt, de a háború után kialakult új társadalmi-politikai helyzetben csak fokozódott. Arany meg volt győződve arról - s ezt a levéltári adatok is alátámasztják —, hogy Szalatnai állt az 1945 őszétől ellene elindított rágalomhadjárat mögött.10 11 A Laco Novomeskýnek címzett levél, újságcikk, majd a Belügyi Megbízotti Hivatal által indított vizsgálat és az azt követő népbírósági vádeljárás hátterében Szalatnai állt. Szalatnai vádaskodása alapján Aranyt fasiszta kollaborációval gyanúsították. Az 1946 augusztusában megindult népbírósági eljárás több mint egy év után, 1947 októberében az ellene szóló vád ejtésével zárult. Aranynak sikerült megtisztítania nevét a vádaskodásoktól. Minden ellene szóló támadást, vádaskodást elhárított: köszönhetően annak is - bizonyított ártatlansága mellett -, hogy az Iskola- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatalban vezető állásban levő, a már említett dr. Mikuláš Bakos mindenről időben értesítette." Az Akadémián 1946 tavaszán megindult vizsgálat során azonban már nem volt elég a Bakossal kialakult baráti kapcsolata sem. Az Iskola- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatal által kinevezett igazolóbizottság 1946. március 9-i ülésén április 1-jei hatállyal megvonta tőle az előzőleg odaítélt kivételt, s ennek folytán elvesztette állását.12 13 14 Az igazolóbizottság döntését az a dr. Štefan Peciar írta alá, akivel 1945 decemberében közösen megalakították a Pozsonyi Nyelvészeti Kört (Bratislavský lingvistický krúžok).1’ Arany a döntést igazságtalannak tartotta, és annak következményét nagy keserűséggel élte meg. Nem omlott azonban össze, hiszen rövid idő múlva új állást talált magának. Rövid ideig Jozef Orlovský könyvkiadójában helyezkedett el. A kiadó - tulajdonképpen Arany gondozásában - tulajdonosával közösen adta ki a Gramatika jazyka slovenského [A szlovák nyelv grammaükája] című nyelvtankönyvét.'4 A könyvre egész élete során büszkén emlékezett viszsza. Börtönévei alatt írt - valószínűleg 1950-ben - saját kezű életrajzában is kiemelte, hogy 7 Sbírka zákonu a nanzení republiky Československé. Roc. 1945, částka 17, 57-58. 8 A ÚPN, XII. Správa ZNB a KS ZNB S-ŠtB v Bratislave, V-1004/1. (1947. V. 2-i kihallgatási jegyzőkönyv.) 9 Lásd Simon Attila: Arany A. László élete és kora 33-34. 10 A ÚPN, XII. Správa ZNB a KS ZNB S-ŠtB v Bratislave, V-1004/1. (Arany 1949. III. 2-i vallomási jegyzőkönyvének 1. oldala.) Tóth László (szerk.): „Hívebb emlékezésül...” I. m. 303. Tóth szerint Szalatnai volt az 1945. VIII. 14-én Novomeskýnek címzett levél egyik szerzője. 11 Uo. Arany 1949. III. 5-i kihallgatási jegyzőkönyvének kiegészítése. 12 BH. Slovesnká akadémia vied a umení v Bratislave, č. 961/1946-H. 13 Lásd Simon Attila 40. 14 Slovenský bibliografický slovník. I. zv. A-D. Martin, Matica slovenská, 1986, 75. 86
