Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Liszka József: Arany A. László néprajzi munkássága
LISZKA JÓZSEF ARANY A. LÁSZLÓ NÉPRAJZI MUNKÁSSÁGA Arany A. Lászlót, aki főleg a magyar és szlovák nyelvjáráskutatás, a történeti fonológia és a leíró nyelvtan köréből alkotott maradandót, talán a strukturalista nyelvészet jeles hazai képviselőjeként ismerheti a szakmai közönség. Arany egyik szellemi atyja az a két világháború között Prágában élt orosz emigráns strukturalista nyelvész, Roman Jakobson, aki a neves etnológus, Claude Lévi-Strauss indulása során is fontos szerepet játszott (Lévi- Strauss-Eribon 1996, 65-68). Noha Arany legfontosabb munkája a Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere mind a magyar, mind az általános fonológia aspektusából számottevő, úttörő jelentőségű munkásságát a magyar nyelvészet a mai napig nem értékelte a maga súlyának megfelelően. TALÁLKOZÁSA(I) A NÉPRAJZZAL Kevésbé közismert Arany A. László néprajzi tevékenysége. Egyetemi évei alatt, leckekönyve tanúsága szerint, Pozsonyban hallgatta ugyan a neves orosz folklorista, Pjotr Grigorjevics Bogatirjov A néprajz feladatai a Kárpátalján című előadásait (lásd jelen kötetben Simon Attila tanulmányát!), későbbi tevékenységére kimutatható hatással is volt (Sándor 1989, 148-149, további irodalommal. Vö. Beneš 1969; Bogatirjov 1985; Melicheréík 1945), ám egyéb, rendszeres néprajzi előképzettségéről, főleg magyar néprajzi felkészültségről nincsen tudomásunk. 1938 előtt - mostani ismereteink szerint - nem is érdeklődött különösképpen a néprajz iránt. Kizárólag nyelvészettel, dialektológiai kutatásokkal foglalkozott, s néprajzi érdeklődése feltehetően az 1938-as határmódosítást követő szórványhelyzetbe kerüléssel élénkült meg. Nem tudhatjuk, mikor olvasta először Györffy István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés című röpiratát (Györffy 1939), de - ahogy arról a továbbiakban még részletesebben lesz szó - ez kimutatható hatással volt néprajzi tevékenységére. Szinte egyedül maradva az akkori szlovákiai magyar közegben, Györffy nyomdokain haladva kötelességének érezhette a „néprajzi értékek” magyar nemzeti műveltségbe történő beépítésének magára vállalását. Voltaképpen autodidaktaként, nyelvjárási kutatásainak mintegy folyományaként, nemzeti elhivatottságból kapcsolódott tehát be a néprajzi, pontosabban a folklorisztikai kutatómunkába, talán annak is inkább szervezési részébe. Hatással lehetett rá továbbá féltestvére, Zagiba Ferenc, aki a népzene iránt érdeklődött, s részt vett a Csehszlovák Állami Népdalintézet Szlovenszkói Szakosztálya által 1938 márciusától beindított országos népzenei gyűjtésben is (Ág 2000, 83. Vö. Zagiba 1954). Arany a pozsonyi Madách Gimnázium növendékeit, illetve magyar egyetemistákat maga köré gyűjtve egy önkéntes nyelvjárás- és néprajzgyűjtő csoportot hozott létre, szakmailag ő maga képezte őket tovább, közös terepkutatásokat végeztek stb. (Ág 2000, 83). Egyik növendéke, a későbbi jó nevű nyelvész. Király Péter írja, hogy Arany - a szakmai előkészítés után -67
