Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Sándor Anna: Arany Albert László nyelvészeti tevékenységéről
SÁNDOR ANNA Mielőtt azonban Arany A. László nyelvészeti tevékenységét ismertetném, művének és korának, illetőleg a műveiben gyakran előforduló kifejezések könnyebb megértésének érdekében ismerkedjünk meg a strukturalizmus, s ezen belül a prágai iskola főbb jellegzetességeivel ! A strukturalizmus több európai és nyelvészeti irányzat összefoglaló neve, melynek virágkora a 20. század húszas éveinek végétől az ötvenes évek közepéig terjed. Nyelvészeti kiindulópontjaként Ferdinand de Saussure svájci francia nyelvész Cours de linguistique générale [Bevezetés az általános nyelvészetbe] műve szolgált. Klasszikus időszakában a strukturalizmuson belül több iskola jött létre, mint pl. a prágai, a koppenhágai, a francia L. Tesničre ún. valenciaelmélete, az amerikai ún. deszkriptív iskola. Az egyes iskolák elméleti felfogása között lényeges eltérések is vannak, de közös jegyük, hogy a nyelvet nem egymástól független, rendezetlen jelenségek halmazaként, hanem egységes rendszerként, a benne levő részrendszerek kölcsönösen összefüggő, rendezett halmazaként ábrázolja. Az addigi újgrammatikus iskolával szemben, amely a nyelv történeti vizsgálatát tartotta az egyetlen elfogadható tudományos módszernek, a strukturalisták a szinkrón nyelvvizsgálatot helyezték előtérbe. A strukturalizmus mindenképp új ismeretekkel és módszerekkel gazdagította a nyelvtudományt, sőt új nyelvtudományi ágazat, a fonológia létrejöttét is eredményezte. A prágai iskola a Prágai Nyelvész Körhöz kötődő nyelvészeti irányzat, melyet az orosz származású amerikai nyelvész, R. Jakobson, az orosz Ny. Sz. Trubeckoj és a cseh V. Mathesius hozott létre 1926-ban. A saussure-i elmélettől főleg abban különbözik, hogy a nyelv kifejezőeszközeit a nyelvi rendszerben betöltött funkciójuk, szerepük felől közelítette meg. Ezért a nyelvet funkcionális rendszerként fogták fel. Ebből kifolyólag magát a nyelvészeti irányzatot funkcionális strukturalizmusnak nevezik. A fonológia mint önálló nyelvtudományi ágazat is elsősorban a prágai iskolához kötődik, tehát legfontosabb eredményeiket a fonológia terén könyvelhették el. Egyrészt azzal, hogy az egyik legismertebb képviselőjük, Trubeckoj rendszerezte először a fonológiát, másrész azzal is, hogy az utódok a Trubeckoj által megalkotott fonológiaelméletet alkalmazták kutatásaikban, majd saját kutatási eredményeikkel kiegészítve továbbfejlesztették azt. Trubeckoj a Grundzüge der Phonologie című munkájában (1939) összegezte addigi kutatási eredményeit, melyben többek között a fonológia fogalmi rendszerén belül a fonémaoppozíciók és a megkülönböztető (disztinktív) jegyek, a fonéma meghatározásának kritériumait fogalmazta meg A prágai iskola hatására a szlovák nyelvtudományban is kedvező feltételek teremtődtek az alkotó tevékenységhez. Szellemiségének továbbélése abban is megnyilvánult, hogy a strukturalista irányultságú nyelvészek, köztük Arany ösztönzésére is 1945. december 12-én létrehozták az 1950-ig fennálló Pozsonyi Nyelvész Kört (Bratislavský lingustický krúžok). Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy Arany Albert Lászlót mint pozsonyi egyetemistát a múlt század harmincas éveiben kedvező tudományos légkör vette körül, amely ösztönzőleg hatott a humán tudományok iránt (nyelv- és irodalomtudomány, filozófia, logika, pszichológia, néprajz) átlagon felül érdeklődő, tehetséges bölcsészhallgatóra. Ezenkívül az itt szerzett ismeretek biztos támpontot nyújtottak tudományos tevékenységének kibontakozásához és továbbfejlődéséhez. Nyelvészeti munkásságának ismertetői ezt az időszakot mindannyian pozitívan értékelték. Arany Albert László tudományos munkásságának egészéről, sőt az egyes munkákról viszonylag későn születtek meg az első ismertetések. Műveinek átfogóbb ismertetése tulajdonképpen a halála után megjelent nekrológokban olvasható (lásd Sima 1968, 79-80; Szépe 1970, 213-216), de tragikus sorsáról politikai okokból nem szólhattak a szerzők. Meg-58
