Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Vörös Ottó: A tudományszervező Arany
VOROS OTTO A TUDOMÁNYSZERVEZŐ ARANY AZ (ÚJRA)FELFEDEZÉS Mielőtt a címben jelzett témához kezdenék, nem tartom érdektelennek, hogy részben a mostanra teljessé váló, Simon Attila alapos kutatására támaszkodó életrajzhoz kapcsolódva röviden leírjam szellemi találkozásomat Arany tanár úrral. Nyitrán dolgoztam, amikor Nyelvtudományi Társaságunk „A magyar nyelvtudomány története” címmel rendezte a Magyar Nyelvészek V. Nemzetközi Kongresszusát 1988 nyarán. Barátaimat kérdeztem, tudnak-e olyan felvidéki illetőségű nyelvészről, akinek a munkásságát tudománytörténetünk szempontjából érdemes volna kutatni legalább egy előadás szintjén. Szeberényi Zoltán mondta, hogy keressek adatokat Arany A. Lászlóról. Jórészt neki köszönhetjük, hogy ma már számba vehetjük, mit köszönhet a szlovák-magyar tudományosság ennek a kerékbe tört voltában is jelentős értékeket teremtő nyelvésznek. Az ő jelzése alapján jutottam el Sándor Jánoshoz Kolonba, majd az ő segítségével találtam meg az egyetlen barátot, Lipcsey Gyulát, akihez a sokat szenvedett, lelkileg megtört tanár úr haláláig bizalommal volt. Ő irányított Rozsnyóra, a Wajner családhoz (egy fénykép útján), akik a ma kutatható szellemi hagyaték egy jelentős részét megőrizték. Az akkor elérhető ismeretek alapján írtam meg a kongresszusra előadásomat (Arany A. László csehszlovákiai magyar nyelvész munkásságáról. In Kiss Jenő-Szűts László [szerk.]: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1991, 705-709. p.). Azóta sok minden történt. Végbement a közép-európai rendszerváltás, Csehszlovákia két államra szakadt, aztán az Európai Unióban egy új minőségű államszövetség alakult. Arany A. Lászlót és egykori rabtársait jogilag és erkölcsileg rehabilitálták, és most ott vagyunk, hogy — bár túl későn - megpróbáljuk összegyűjteni, számba venni a ránk maradt értékeket. Akkori tanulmányomat csak nagyon kevés hiteles forrás, nagyobb részben pedig az emlékezet bizonytalanságaival küzdő visszaemlékezések segítségével tudtam elkészíteni. Mivel a szóbeli közlésből származó adatokat nem mertem az akkori viszonyok miatt hivatalos dokumentumokban ellenőrizni, néhány esetben adataim javításra szorulnak. Mindezt most Simon Attila elvégezte. Megítélésem szerint ezek a sajtóhibának tűnő bizonytalanságok akkori mondanivalóm lényegét nem érintik. Van azonban egy fontos kérdés, ami Arany A. László tudományos munkásságának indíttatását, értékteremtését a hiteles és részletes életrajz ismeretében másként láttatja, mint ahogy azt én 20 évvel ezelőtt gondoltam. TALÁLKOZÁS A NYELVTUDOMÁNNYAL Először is szögezzük le azt a tényt, hogy iskolai tanulmányai során legmagasabb szinten a magyar nyelv és irodalom tantárggyal a rozsnyói gimnáziumban találkozott. (Ilyen irányú 51
