Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. Lászlóról szóló írások

SÁNDOR ELEONÓRA HÁNY IGAZSÁG VAN?

(Interjú Lipcsey Gyulával)

Lipcsey Gyula neve nem közismert Dél-Szlovákiában - a rendszerváltás óta eltelt három év nem volt elegendő ahhoz, hogy ismertté legyen. Gyula bácsi egyike azoknak, akik még élnek a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség 1949. évi perének vádlottjai közül. 1992 márciusában megkapta az Estreházy János Emlékbizottság plakettjét. Töbörétei otthonában látszólag visszavonultan, mégis a világ dolgaira odafigyelve él.- Gyula bácsi, először a volt magyar politikai foglyok szervezetéről kérdezném...- Most egy nagy, országos akcióba kezdtünk - Dél-Szlovákia-szerte olyan emberek sírját koszorúzzuk meg, akiket valamilyen módon, különböző okokból a múlt rendszer meghurcolt. Akik, lehet, hogy semmit sem csináltak, csak áldozatok. Végigjártuk már a Felső-Csallóközt, aztán Nyitra vidékére mentünk, majd idén tavasszal Érsekújvár és Párkány környékén akarjuk folytatni ezt az akciót. A gond az, hogy ha alaposan végiggondoljuk a dolgokat, nehéz az itteni születésű emberek közül olyanokat kiválasztani, akik mind etikai, mind politikai szempontból megérdemlik a kiemelést. Fábryról nekem ilyen szempontból nagyon rossz a véleményem, őt a Csemadok futtatta, futtatja. Hogy az elmúlt két évben Esterházy lett ilyen személyiség, az nagyrészt a véletlen műve. Most őt futtatják, és sokan ki is sajátították maguknak - a Rákóczi Szövetség, a lánya, Duray Miklós... Hogy ez jó-e vagy sem, arról lehetne vitatkozni. Mi két másik emberre gondoltunk már régen - Putz Évára és Arany A. Lászlóra. Azt szeretnénk, hogy emléktáblát állítsanak nekik Zsérén, illetve Kolonban.- A Fábry-kultusz valószínűleg már végérvényesen a múlté. A korszak kutatói arra mutattak rá, hogy 1945 és 1948 között igenis létezett ellenállás, bizonyíték erre a Népi Szövetség, de Szalatnai és Peéry munkássága is.- Véleményem szerint az, hogy most egyre inkább Szalatnai kerül előtérbe, Molnár Imre történész hibája. Ő Esterházyt egy tiszta embernek gondolta, s ezt kivetítette Szalatnaira is. Szoros kapcsolatot alakított ki Szalatnai lányával, s amit az mondott, más támpontja nem lévén, kritika nélkül elfogadta, egybemosva így az Esterházy- és a Szalatnai-vonalat.

Tudnunk kell, hogy Esterházy pártja is csak külsőleg volt egységes. A párton belül két irányzat volt érzékelhető: az egyik Esterházy inkább baloldalra húzó, a sarlósokra támaszkodó irányzata, a másik pedig, az ún. népi vonal, Csáky gróf mellett kezdett felsorakozni, de végül is nem tudott megszerveződni. Itt szerepelt Németh, az SZMKE titkára, ide került volna Menyhéről Kovács Gergely, aztán Putz Éva s jómagam is. Az egyik oldalon ott volt tehát a „vörös gróf’, a másikon pedig egy erősen polgári vagy akár nyárspolgári réteg. Ez a felosztás persze nem annyit jelent, hogy a jobboldalon van a mennyország, baloldalon a rosszak, a pokol, középen meg a tisztítótűz. Hanem középen azok vannak, mint ma is, a Dobosok, Szabó Rezsők, Rózsa Ernők, akik kiszolgálták a múlt rendszert, és kiszolgálják a mait is.

497