Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
TELEKINÉ N. ILONA A koloni földrajzi nevekben mind az Alsó-, mind a Fölső'- maghatározó elemek /-je megmarad, s a fel/föl szópár ő-ző változata él: Álsó-málom, Alsó-út; Fölső-Miká, Fölsó'-út, Fölsó'-csörgettyű, Fölsó'-fundusok. Az Arany A. Által jelenségként vizsgált és példaanyagában található polifonematikus ç (rëggç, çsô) nem fordul elő sem poli-, sem monofonematikus hangzóként a koloni névanyagban. A legalsó nyelvállású, illabiális a fonéma hosszú párját az alsó nyelvállású, labiális a alkotja, mely zártabb színezetűvé teszi a beszédet: Akácos, Jánoská, Homokbányá, Kovácsház, Kovácsi, Lâpà, Koplàlô-hàtâr, Múlok, Országút, Sási-málom, Tâncosfà, Soprâtà. A MAGÁNHANGZÓK MEGTERHELÉSE Az erős palóc színezetet adó illabiális, rövid à és labiális, hosszú párja, az. á él a köznyelvi a-á fonémák megfelelőjeként. Előfordulásuk a földrajzi nevekben: á: — szótőben: Àlsô-hàtâr, Iskolà, Topófä, Bémàjor,- birtokos személyragként mély hangrendű szóban: Bráth sora, Bottyán sorú, Sándorok sorú, Csillági kúttyá, Sándorok kúttyvá. á: — szótőben: Akácos, Lâpà, Tâncosfà; — az -ás képzőben: Hájlás, Vízállás, Káposztáskert; — a -nál névszóragban: Ispán házáná. Az e és ë fonémák megterhelését és előfordulásait vizsgálva Arany A. László felfigyelt bizonyos szavakban és helyzetekben történő váltakozó használatukra, pl. a be, bë igekötőkben, a nem, nem tagadószóban, a többes jel kötőhangzójaként, többtagú névszótövekben stb. A földrajzi nevekben mindig csak az egyik hangzó realizálódik. e: - egytagú névszótövek közül a kert szóban: Bäkťérkert, Kertíszkert, Pásztorkert;- többtagú névszótövek első szótagjában: Kiserdő', Kenderfó'dek, Mesterdomb; második szótagjában: Fecskendőhöz, Hidegvőgy, Nímetkút, Öregiskolá; mindkét szótagjában: Kerekhíd, Legelő', Úrbíresi-legelő, Temető', Zsidó-temető', Nágyberek.- magas hangrendű szó birtokos személyragjaként: Gázdák ríttye, Púp ríttye, Sándorok ríttye, — a többes szám kötőhangzójaként: Hosszú-rítek, Kenderfó'dek. ö-zést eredményez a már említett fel, felső' szavak fő'-, fölső- változata: Fővíg, Fölső út stb. A többi magánhangzó-fonéma képzése és előfordulása megegyezik a köznyelvi esetekkel: Szoros; Büdös kút. MAGÁNHANGZÓ-MEGNYÚLÁS Az / fonéma magánhangzó utáni helyzetben a koloni nyelvjárásban kiesik, minek következtében az adott magánhangzó hosszúvá válik: o + l > ó : Ferenc-ódál o + (ly) I > ó : Topófá o + l > ő : Asszonyok főggye, Púp föggyei, Hideg-vőgy; Spiccer-fődek, Fővíg. E hangzókapcsolatok tehát ó, illetve ő monofonematikus hangzóvá váltak. 482
