Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
UTÓSZÓ idegen számára önmagán túl semmit nem mond, míg az itteni viselet jelrendszerét ismerő számára jelzi, hogy viselője koloni vagy zsérei), ott viszont a megértés, a helyes interpretáció előfeltétele, hogy a dolog és jelentése, a jelentő és jelentett kapcsolata viszonylag állandó, hosszú időn át azonos legyen. A jelnek csoporthoz, közösséghez, helyhez kötődő értelmezhetőségéből következik a néprajzi jelenségek „regionális funkciója”.13 Putz Eva a lakodalmat mint „színjátékszerű szokást” vizsgálta, így nem tért ki a lakodalmat megelőző és követő cselekményekre, az udvarlási szokásokra, a lakás, a hozomány stb. kérdésére, és kevesebb súlyt kaptak a gazdasági vonatkozások is. Mindezekért viszont kárpótolják az olvasót a tulajdonképpeni lakodalom részletes leírását kiegészítő, jó megfigyelőképességről, kiváló terepismeretről tanúskodó megjegyzései. Ilyen a kamra, a gyerekasztal különleges szerepének leírása, a lakodalmas ház rajza, a szertartásos magatartás, a tánc jellegének, az éneklési módnak a bemutatása, ami még a mai kutatásoknak is csak ritkán képezi tárgyát. Putz és Arany nemcsak a szűkebb értelemben vett lakodalmi tisztségviselők szerepét vizsgálta a lakodalom lebonyolításában, de rámutatott, hogy a lakodalom valamennyi résztvevőjének, valamennyi lagzisnak, sőt a hívatlanoknak is megvan a maguk funkciója a lakodalom menetében. A keresztapák, keresztanyák, dorozsbák, nyoszolyólányok, a szülők mellett a legfontosabb szerep a menyecskéké. A szokások hagyományozásában általában a döntő szerep az asszonyoké.14 Az, hogy mindezek a mozzanatok nem kerülték el a kutatók figyelmét, tehetségükön túl a választott módszernek is köszönhető. Már Putz Éva jelezte Kolon népi kultúrája bomlásának kezdeteit. Mégis megdöbbentő, hogy A kolonyi lágziban rögzített cselekménysor napjainkban már csak töredékeiben létezik. Erre a területre is érvényes az a sokak által hangsúlyozott tény, hogy a megváltozott életkörülmények hatására egyénekre hullott faluközösség ellenálló-képességét elveszítette az idegen, városi kultúrával szemben. Az ötvenes-hatvanas években végbemenő modernizáció, a falu társadalmi és vagyoni szerkezetének átalakulása, belső hierarchiájának gyors átrendeződése, a migráció, a nemegyszer formális és kicsinyes kulturális igények és elvárások jelenléte, a modern technika eszközeinek térhódítása nem hagyta érintetlenül a falu értékrendjét, hagyományos kultúráját s ezen belül a lagzi formakincsét sem. Láthattuk, milyen óriási jelentősége volt a lagzi menetében egy-egy eszköznek, helyszínnek. Ezek megváltozása vagy eltűnte hatással volt a lakodalom egész menetére (hogy csak egy példát említsek, a termelőszövetkezet megalapítása után már nem volt mód a menyasszonyt kocsin vagy szekéren vinni a vőlegény házába, hiszen a faluban nem maradt fogat), és annak gyors átrendeződéséhez vezetett. Az életmódváltásnak e felsorolt összetevői végül olyan légkört alakítottak ki, melyben a falu hagyományos kultúrájának rendkívül nagy fegyelmet megkövetelő szervezésére, hagyományozására és ápolására (megélésére) mind kevesebb idő és alkalom jutott. Az, ami 13 Melicherčík, Andrej: Svadobný obrad ako znak. Národopisný zborník, VI—VII, 1945-1946, 28-38. Ebben Melicherčík a jellé válás folyamatáról így ír: „...vo folklórnej oblasti ktorýkoľvek jav materiálnej skutočnosti vchádza ako nositeľ určitého významu do sémantickej funkcie danej Štruktúry systému a funguje ako znak iba vo vzťahu ku danej konkrétnej situácii, ktorej je vyjadrením.“ 14 Itt utalnék még két mozzanatra, amely Putz leírásából kimaradt: A menyasszonyos háznál az esküvő' előtt nem volt zene. Az esküvőt követő közös tánc után a vőlegény a saját cigánybandája két tagját kölcsönözte a menyasszony vendégseregének. A második kiegészítés a kállátóra vonatkozik: előzetes megegyezés alapján a menyasszony valamelyik közeli rokona nem vitt kalácsot a lakodalomba. Az ő feladata volt friss kalácsot sütni a kállátőba meghívott vendégeknek. 455