Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Lábikrája ráfeszül a géppisztoly kasára. Jó feszülés nyújtja izmait és feszíti gerincét. Olyan cselekvésre ösztönző ez a szép reggel. Ha ez a nyomorult bal szélső úgy futni akarna. Tovább balra ott a bevágás, kis meredek után az erdő. A levegő éles, áttetsző, pontosan tudna célozni..., a lejtőn már előrevágódva feküdne, lába mellett csordogálna el vére a sárga agyagon. Biztos találat lenne, pontos... megmutatná mit tud. No... a díj se volna rossz, jól is jönne. Izmai feszesen rászorulnak a lába közé bocsájtott géppisztolyra. Valamilyen várakozásteljes sejtetéstől indítva biztos mozdulattal csőre tölti géppisztolyát, és újra térde közé ereszti. A bal szélső átvánszorog a csille jobb oldalára, az alvázra ül, kulacsából locsolgatja zúzott térdét. Az állott langyos víz nem ad enyhet a megjajdult sejteknek. A kő védekezik, megtámadja, aki ellene támad. Hiába a kalapács döbbeneté, zúzó ereje: szilánkot vet, véres szúrást ejt, konokul ellent áll. A kő él. Az érces csengésű kristályos gránit kemény jellemű egyéniség. Keménységében ereje s egyben gyöngéje. A gránit tönknek kemény, de érzékeny feje van. Ha megtalálod fejét és hasadásirányát, a zuhanó kalapács élével szabályos szeletekre hasogathatod. A borsókás kőnek nincs feje, csak háta meg hasa; gömbölyded, lágy hangú és alattomosan szívós. Hasítani nem lehet, csak zúzni - teli kalapáccsal: csak tömedéknek jó. Nem jutsz vele előre, nem telik a csilléd, nincs meg a tizenegy köbmétered, csak a büntető pontod. Tizenegy köbméter. A térd remeg, a kar fásult, a zúzódás tompán éget. A legördülő kő él, alattomos haraggal egyenesen az embert célozza: az utolsó méteren irányt változtat, s a szomszéd munkahelye helyett a te lábadnál ugrik, s zúzza nyomorékká. A tizenegy csille nem lesz meg. Vajon orvoshoz bocsájtanak-e. Milyen természetű a sérülés?- A bal második sínt told, csilléjét betolja egészen a kőhegy alá, és a kocsi bal oldalára áll be. Alig két méterre kerül a szélsőtől.- Rá tudsz állni?- Mintha nem a saját lábam lenne.- Dagad, orvos kellene.- Este megkísérlem a gyengélkedőn.- Ha nem ismer el, büntető barakkba kerülsz negyed kosztra.- Tudom.- Már megint a hősi nyugalmadat mutogatod. Milliók kemény sorsa dajogt, de a saját sorsodat nem tudod megvédeni. Azok élik saját életüket, te pedig itt zúzhatod a követ zúzott csonttal, vagy a büntető barakkban nyuvadhatsz el éhen. A keretlegény szórakozásból is bezúzhatja a koponyádat, mert itt sem nyughatsz az elveiddel.- Egyéniségem és legmélyebb énem az elvemben van. Önbecsülésem vállalásra kötelez, de nem keresem a veszélyt. De ne feledd, te sem vagy más, csak más módon. Hagyjuk, jön az üzemvezető. Legkétszínűbb a civilek között.- Jó napot fiúk! Csak nem sérült meg?- Megcsapott a legördülő kő.- Vigyázni kell a frontra. De legalább kissé elbeszélgetünk. Teli vagyok gonddal. Higygyék el, nehéz sorom van nékem itten. Csak esti olvasmányom üdít fel némileg. Az emberiességről nagyon lényegbevágóan értekezik Masaryk a Humanista eszmények című munkájában. Biztosan olvasta, mi a véleménye róla?- Nem emlékszem a részletekre, de mint mindenben, humanitásában is eklektikus, tehát nem őszinte. Korompai csendőrjeinek a munkásokra zúdított sortüze humanizmusának próbaköve. 432
