Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ szerkezeti okságában azonosítja tárgyának alkatát, szerkezetét, minden elemét, megállapítja lényegi jegyét és változóit. Ez a definiálás a nyelvalkati hangtannak, a fonológiának tartalma. Ennek viszonya tárgyával (vagyis a fonetika tartalmával) a fonológiának jelentése, illetőleg jelentősége, érvénye és értéke, vagyis funkciója. A létmozzanat, a létjegy tehát nemcsak a fonetikának tartalma, hanem a megfelelő fokon a fonológiának is, csak nem a valóság egyed-idő-térbeli meghatározottságában, hanem a létező mód-ok-cél szerkezeti determinációjában. A nyelvalkati hangtannak, a fonológiának ilyen módon meghatározott tartalma végül tárgya a legfelsőbb rendű általános nyelvelméletnek. Ez azonosítja tárgyát a definit lét viszonyított rendjében s így a szonikum viszonyrendben is. Ez az általánosítás a teljes, általános és egyetemes nyelvelmélet tartalma, a definiten meghatározott nyelv. Ez a nyelvészetnek, illetőleg a nyelvnek aszcendensen absztrakcióval általánosított meghatározása. Előbbrevaló azonban a deszcendens meghatározás: a nyelvelméletből, illetőleg a nyelvből indul és determinációval31 (specializálva) juta a fonetikához, illetőleg a beszédmegnyilvánuláshoz. Trubetzkoy elismeri a fonetikának lélektani kapcsolatát, módszerének mégis csak a természettudományi módszert tartja, és tárgyalásában eltilt minden jelentés-szempontot. A nyelvalkat hangtanában, a fonológiában viszont alapvető kritériumként alkalmazza a jelentésmegkülönböztető szerepet. A fonológiában tehát kritérium a jelentés. Trubetzkoy a beszédmegnyilvánulás jelentését (a jelöltet) a jelentéstanba utalja. Álláspontját következményeiben végiggondolva: a nyelvalkati jelentés kérdésének tárgyalását a szintaxisba, frazeológiába, morfológiába és lexikába kellett volna utalnia. A fonetika azonban mindenkor a nyelvi hangot, azaz egy nyelvalkatnak konkrét beszédhangját tanulmányozza, s ez sohasem jelentés nélküli. A hangot minden nyelvi, tehát emberi, jelentéstani vonatkozástól menten a fizika tanulmányozza tényleg természettudományi módszerrel. A fonetika azonban nem a fizika segédtudománya, mert tárgya a nyelvi hang.32 Trubetzkoy követelménye tudománytani szempontból sem áll helyt. A nyelvészet a társadalomtudomány nyelvtudományainak második tudománya, s így szükségképpen emberi jel-funkcióval foglalkozik, ez a tudománytárgya. Ez áll segédtudományára, a fonetikára is. A fonetika sem lehet emberi, lélektani, tehát jelentéstani vonatkozás nélkül. Amint a nyelvalkati hangtannak alapkritériuma a jelentés, jelszerep, ugyanúgy kritériuma a beszédhang tanának is - alsóbb fokon. Ugyanez áll az általános nyelvészetre is - legfelsőbb fokon. A fonológia és fonetika tehát nem lényegében, hanem csak fokában különbözik. A fonológia felső fokon, a nyelvalkatban fejti ki a szonikum elem-viszonyrendjét, a fonetika a konkrét valós beszéd elem-viszonyrendjét fejti ki.33 A kettő között tehát a korrelativitás szerinti fokkülönbség áll fenn. Minden nyelvi valós, konkrét hangot és annak elemzését is a nyelvalkat, illetőleg a nyelv determinálja. Ismeretelméletileg megfordítva is áll a tétel: gyakorlatilag a nyelvészeti kutatás a valós hangtényből indul, de már ezt az indulást is determinálja a nyelv, illetőleg nyelvalkat. A logikai prioritás mindig a nyelvé, az időbeli prioritás másodlagos. Azok, akik a fonológia és fonetika szoros kapcsolatosságát vallották, helyesen 31 F. Schmidt: Logische und Grammatische Determination. Zeilschr. f. phil. Forsch. XV, 375 skk. 32 E. Zwirner, Phonologie und Phonetik. AL I (1939), 35. 33 Zwirner: i. m. 46. 284
