Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ jelszerűsítés tehát különböző lehet, és következésképpen különböznek a jelszerűségek, a jelek is. A jelszerűsítés az alapelv-rend szerint történik, ezért a különböző jelszerűségek sorszerűségeket alkotnak, tehát szükségképpeni tranzitív, aszimmetrikus, egyoldalúan vagy kétoldalúan egyértelműen determináltak és meghatározottak, vagyis szükségképpeniek, tehát törvényszerűek és így sorrendben (rendszerben) állanak. A viszonyszerkezeten, sorrenden belül a jelek aztán tetszőlegesen is vonatkozhatnak, illetőleg vonatkoztathatóak, komplikálhatóak; e vonatkozások aztán lehetnek intranzitívek és többértelműek is. A jelszerűségek tárgyuk, illetőleg a tárgy létfoka, létezése, illetőleg valósága szerint az ok, mód, cél, továbbá a hatás, idő és tér sorszerűsége szerint rendben állanak. A létfok és fokozat rendje szerinti a mondat is: egzisztenciális, implicit, explicit, állító, tagadó, limitáló, egyenértékű, egyező stb.; a szó is lehet: létszó, viszonyszó, rendszó, okszó, módszó, célszó, időszó, térszó stb.; a hang, illetőleg a szőném lehet: teljes, részleges, diverz, differens, korrelativ, egyenértékű, inkompatibilis stb. A jel és tárgy viszonya is lehel különféle: azonosító, különböztető, egyenértékesítő, egységesítő stb. A jelszerűsítés tehát különböző lehet, és így a jelek is különbözőek és esetleg különböző sorrendben állanak. Mindebből következik: minden nyelvalkatnak több különböző viszonyszerkezetű (másmás viszony szerint jelszerűsített) jele lehet. így egyetlen nyelvalkatnak sem lehet minden jelét azonos szerkezetűnek tartanunk. Az ilyen általánosítás hiba. Ilyen hibával találkozunk pl. ott, ahol az azonosság és különbözés viszonya szerint álló zöngétlen mássalhangzók alapsorrendjével együtt tárgyalják pl. a korreláció többszörösen szunszumált hányadlagos viszonya szerint jelszerűsített zöngés vagy hehezetes mássalhangzók rendszerét is; hasonló pl. az egyenértékűség viszonyával jelszerűsített hangok, szavak stb. kérdése is (pl. a szinonímia, homonímia). A jelszerűsítés kérdésének taglalása itt nem teljes, de elegendő a kérdés tagoltságának, összetett sokszerűségének bizonyítására. Mindebből kitűnik: ajelölő és jelölt komplex fogalma leegyszerűsíti a jel-tartalom-tárgy triadikus szerkezetének törvényszerű viszonyítottságát. Ez a szimplifikálás torzít: a jelölő és jelölt éles elhatárolhatóságának tévtanához vezetett. A jel, tartalom és tárgy szükségszerűen diverz jelenségeknek ismétlődő viszony szerint rendezett tranzitív sora. Alapviszonya tehát nem az ellentettség, az éles elhatároltság, hanem éppen a diverzitás, tranzitivitás és koherencia. Ajelölő fogalma ezenkívül inkább konkrét, egyedi fogalom. Általános a jel fogalma. 4. Trubetzkoy szerint a fonetika a beszédhangnak anyagi, fizikai körülményeit: a hangképző munkát, az akusztikai jelleget kutatja fizikai módszerrel. A fonetikának teljesen el kell tekintenie a hang jelenésétől.29 Ezzel szemben a fonológia a nyelvalkatnak jelentésmegkülönböztető hangsajátságait kutatja. A két tant szerinte élesen el kell különíteni. Trubetzkoynak és szűkebb körének első számú programpontja volt a „.. .die strenge Scheidung der Sprechaktlautlehre von der Sprachgebildelautlehre” (vö. 8). Továbbá: „Das Fehlen einer scharfen Trennung zwischen Phonologie und Phonetik war eben ein methodologischer Mangel der klassischen Handbücher der Lautlehre” (vö. 10). Elvi álláspontjának ellenére záró megjegyzéseiben engednie kellett a reális tények nyomásának: „Was die Phonologie betrifft, so muss sie selbstverständlich von gewissen phonetischen Begriffen Gebrauch machen.” To-29 A jelentés kikapcsolását Martinet sem tanácsolja. Vo. Eléments. 40. 282
