Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ alitás szükségképpeni torzítottságával) jel szerűsí tődik, s a jelszerűsítésnek alapjele s implikált jelrendszere van. Az emberi nyelvi jelszerűsítésnek alapjegye a szonikusság. E végső hangelőföltételből implikált és explikált szükségképpeni viszonyrendben álló hangjelenségeknek a tárgy leképezésével való viszonyítása a jelszerűsítés. A jelszerűség (nyelvi jel) sokszorosan tagolt, összetett, komplikált létegységnek, viszonyszerkezetnek és rendszernek egyszerűsítő jele, szimbóluma. A szonikus nyelvijei a fizikai törvényszerűség szerint működik, de legalább részlegesen izomorfnak kell lennie a tárggyal, továbbá a fizikai törvényszerűségből következően szükségképpen a logikai törvényekkel, de ezen belül az emberi gondolkodás általános törvényszerűségével is s az emberi egyénnek egyedi, konkrét (esetleg téves) gondolattényével is. A jelszerűsítésnek és a jelszerűségnek definiálása tagolt viszonyrendet mutat. A tagoltságnak és a belőle következő szerkezetnek és rendszernek figyelmen kívül hagyása megtévesztő szimplifikáláshoz vezethet. Bizonyítja ezt a jelszerűsítésnek gazdag fogalmi rendszere: A tárgy. Az egyetemes képzésben az emberi ráirányulás mezejébe került dolog a ráirányuló intencionalitással a leképzés tárgya. A tárgy létviszonyrendjének definiálása a leképezés tartalma és a megjelölése a jele; maga a tárgy így a jelentett, amit a tartalom jelent. A tartalom. A tárgy önazonosságának, lényegének megállapítása, azonosítása, elemei, tagjai és részei viszony-szerkezetének minősítése, sorrendjének meghatározása (azaz értelmezése): a tartalom. Az így definiált tartalom izomorfan megfelelő viszonyban áll a tárgygyal, tehát jelenti tárgyát (a jelentettet); a tárgyat izomorfan jelentő tartalmat jelöli aztán a jel. A tartalom tehát a tárgynak izomorfan megfelelő definiálása, értelmezése. A tartalom relátor, viszonyító a tárgy és jele, mint reláták között. A jel. A tárggyal izomorfan adekvát tartalomnak megfelelő (korrelált) jelölése: a jel. A jel tehát jelöli a tárgynak (jelentett) lét-viszonyrendi meghatározását, definiálását a tartalomban (jelölt), a tartalomnak és tárgynak izomorfan megfelelő egyezését (jelentés) - mindkettő helyett áll. A helyettesítő jelölés a szerepe, funkciója. Ez a funkció aszimmetrikus, meg nem fordítható, viszont lehet tranzitív; ebben van érvénye és értéktöbblete. A jel maga is létviszonyrendi jelenség (önazonos létjegye, viszonyszerkezete és rendszere van), ezért alkalmas a tartalom és tárgy adekvát jelölésére. A nyelvijeinek mint a legfontosabb jelanyagnak alapjegye 1. a szonikusság, hangiság (hang, zörej, prozódia) s a belőle implikált tagok, részek és elemek (pl. szonémek és fonémek) viszonysorrendje; 2. a szonikus elemek és egységek viszonyszerkezete (pl. egyvagy többtagú mondat, szó; egy vagy több hangsajátságú szonikus elem-szoném); 3. a szonikus egységek rendje, illetőleg sorrendje (pl. egzisztenciális relacionális vagy rendszerező mondat; létszó, viszonyszó vagy rendszó; magánhangzós, mássalhangzós vagy prozodikus szonikus elemrendszer). A jelentés. A tárgy meghatározása, definiálása, vagyis a tárgy és tartalom izomorf megfelelése, a jelentett és jelölt korrelált viszonya: a jelentés.28 A jelölés. A tartalomnak és jelnek megfelelő viszonyba állítása, vagyis a tartalom (jelölt) jelszerűsítése, jellel ellátása: a jelölés. 28 A szükségképpeni triadikus szerkezet miatt e meghatározás lényegesen különbözik minden tetszőleges, bináris elméletből következő meghatározástól. Lásd pl. E. Haden - M. S. Han - Y. W. Han: A Resonance Theory for Linguistics. Mouton, 's-Gravenhage, 1962, 51 bináris meghatározását. 280
