Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA rendben. A sztatikus objektív előföltételnek (szonikum), a létviszonyrend tárgyi egyetemének és a szonálóképes korreláló dinamikus alanyi tényezőnek viszonyegysége ez egy determinált objektív-szubjektív jel-viszonyrendben. Ez a jelviszonyrend fennáll. Ez a meghatározás leegyszerűsítő: a szonikum-viszonyrendet és a jelenségek egyetemes viszonyrendjét az emberi szükségképpeni korrelálás által kétoldalúan egyértelmű (kölcsönös „egy az egyhez”, one-one) viszonyba állítva mutatja be. A föld és térképe közötti statikus korrelációval, izomorf párhuzamossággal analóg kép ez. A valóságban e három alrend viszony sokkal összetettebb, mert nemcsak a párhuzamosság (korreláció), kölcsönös megfelelés viszonyában, hanem elsősorban az egyoldalúan egyértelműen determinált viszonosság (korrelativitás) viszonyában állanak, ahol a fölső rend minden elemétől az alsó rendnek több eleme (osztálya) függ determinált alárendeltségben („egy a sokhoz”, onc-many). Mindezek alapján meghatározhatjuk a nyelv tárgyát, tartalmát és objektivitását. A nyelvnek mint szonikus jel-viszonyrendszernek tárgya a lét-viszonyrend (a világmindenség), a tárgyias jelenségeknek egyetemes viszonyrendje; a lét-viszonyrend meghatározása a nyelvnek tartalma. Ha a jelölt a tárgy létének, viszonyának és rendi helyének meghatározása (Trubetzkoy absztrakt szabályai, normái és sémái), akkor a nyelv tartalma (jelöltje) tárgyias (objektív), és a megfelelően korrelált jelölő (jel-viszonyrend), vagyis a nyelv is az. A nyelv Saussure és Trubetzkoy absztrakt szabályain kívül még objektív, tárgyias, dologi jellegű is. Amennyiben a tárgy meghatározása megfelelő (adekvát), a nyelv tartalma is tárgyias, mert meghatározása objektív. A nem megfelelő meghatározás szubjektív azonosítást, viszonyt és rendet eredményez, „absztrakt törvényt és szabályt” (Regeln und Normen), vagyis szubjektív tárgyiasságot, szubjektív nyelvet - még ha kollektív alanyról van is szó. A nyelv tartalma (jelöltje), vagyis tárgyi megfelelője, illetőleg megfelelése lehet nagymértékben objektív vagy szubjektív, tárgyas vagy tetszőleges, maga a nyelv tartalmának meghatározott hányada azonban az alanytól független, objektív. A jelnek, jelrendszernek érvénye és értéke a tárggyal való teljes (totális) vagy részleges (parciális) izomorfizmusában van. A nyelv—nyelvalkat-bcszéd identitások sora (az előföltételnek és föltételezettnek aszimmetrikus, egyoldalúan, egyértelműen meghatározott korrelativ sora) a racionalitásnak legmagasabb foka, a logikai bizonyítás maximuma. Egy-egy fogalmának megállapított önazonossága, objektív tárgyas tartalma a szükségképpeni logika előföltétele; tranzitív diverz determinál tságának szükségképpeni viszonyában van érvénye, és meghatározottsága szerint elfoglalt rendi helyében van értéke. A sor minden tagja diverz viszonyban van tárgyával, attól különbözik, de vele korrelativ. Mindegyik fogalomnak invariáns jegye, azaz tartalma van, amely megmásíthatatlan. Invariáns jegye mellett több, a különbözőség viszonyát mutató részlegesen azonos változó és konzekutív jegye érvényének terjedelmét határozza meg, vagyis az alárendelt jelenségek osztályát; az osztály tagjai a fogalom értékei. Mindegyik logikai egység alkat, jegyei szükségképpeni viszonyban állanak, tehát érvényük törvényszerű. A nyelv—nyelvalkat-beszédsor megfelel a logikai követelménynek, - bebizonyítottnak tekinthető. A korrelativitás elvéből következően a sornak független legfelső foka: a nyelv ugyanúgy tartalmaz létmozzanatot (szonikum), mint az alsóbb fokok (nyelvalkat, beszéd), a léttartalomban azonban (mint mindenben) fokonkénti különbség van - de nem éles elhatárolás. 277