Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Amíg ez a szerves, egységes művelődést! faluközösség megmarad, addig él és fejlődik a magyar falu is, élnek és fejlődnek a néprajzi értékek. Ha ennek az életformának egészséges előfeltétele van, egészséges a falu is. Ha egészségtelenek az életkörülmények, egészségtelen a falu is és széthull. Természetes tehát, hogy ezen életforma minden kis összetevőjének elhatározó értékű, megtartó jellege van. Ha a népművelődés szellemi vagy tárgyi mozzanatai - amelyeket a szellemi és tárgyi néprajz ismertet - elenyésznek, enyészik a szerves egység, és lassan széthull a szoros, szerves megtartó rendszer, széthull a falu, és prédájává válik minden erősebb akaratnak. A falu elhelyezkedése, életformája, művelődése és közlekedési viszonya különbözik a város életének körülményeitől. Más követelményt támaszt vele szemben közvetlen környezete és munkaköre, más a termelési célja és annak feltétele, tehát szükségszerűen más a szellemi és fizikai arculata, másképpen fegyverkezik fel gondolatban és testben, hogy eredménnyel harcolhasson a végső, magasztos célért, fajának fenntartásáért. Ezeket a tulajdonságokat a városi gyakran lekicsinyli, értéktelennek, sőt erkölcstelennek minősíti. Pedig a népi tudás és művészi készség gyakran szélesebb és többoldalú, mint az átlagos városi tudás. A falusi bizalmatlanság, retardáció, konzervativizmus, immobilitás, földéhség, konok kitartás, mind olyan tulajdonság, amely nélkül a falu nem harcolhatna eredményesen a létért, nem biztosítatná fajának fennmaradását. E tulajdonságok nagy jelentőségű megtartó erők. Ezért az egészséges falunak alig van olyan megnyilvánulása, mely ne jelentene értéket fennmaradása szempontjából. Ezért nem szabad avatatlanul ítélkezni a falu felett, s főképpen nem szabad avatatlanul nyúlni a falu kérdéséhez. Minden avatatlan beavatkozás egy-egy sajátos, megtartó mozzanatot pusztíthat el. A falunak természetesen betegségei is vannak. Ezek a falusi kivetettségnek, elhagyatottságnak, a szellemi és a gazdasági szükségletek hiányának következményei. A faluhoz senki sem juttatja el a kultúrcivilizációs fejlődés értékeit, s ezért a faluban a szociális betegségek egész sorát állapíthatjuk meg. Az egészségügyi, szaporodási, jogi betegségek sokasága burjánzik fel ilyenkor. Ha a szellemi művelődés korszerűtlenségével és kínjával még gazdasági szükség is párosul, pl. a földhiány, a túlzsúfoltság, a másodlagos emberi munkára támaszkodó termelés hiánya, akkor megindul a bomlás. Megkezdődik az egységes, szerves és egészséges falu lassú széthullása. Az egyedek megtagadják a falusi hagyományos művelődést, jogszokásokat, erkölcsi parancsokat és tilalmakat, szokásokat, öltözködést és így tovább, s megkezdődik a falu belső forradalma. Ha vezető réteg nem lát el ilyen falukat megfelelő vezetőkkel, akik közvetítik a falu számára a magas művelődés értékeit és megteremtik a gazdasági fejlődés lehetőségét (a belterjes gazdálkodás, másodlagos termelés és munkaalkalmak megszervezésével), a faluközösség széthullása és elenyészése rohamosan megvalósul. A falunak tehát szüksége van a városnak, illetve a városi vezető rétegnek segítségére, mint ahogy a városnak is szüksége van a falu gazdasági és biológiai erejére, valamint hagyományos művelődésére. E helyes viszony megteremtésétől függ a faluközösségnek egészséges fennmaradása vagy egészségtelen széthullása. Mindebből azonban azt is látjuk, hogy csak szakavatott vezetők munkássága mentheti meg az ilyen faluközösséget, s ezek is csak a művelődés tényleges értékeinek közvetítésével és gyümölcsöztetésével. Általában megállapíthatjuk, hogy a szlovákiai magyar faluközösségek fönnmaradását biztosító szerves egysége a falvak többségében még megvan, azonban a falvak bizonyos hányadában, az egyes szegény és kétnyelvű községekben már megingott. Ennek okai elsősor-250
