Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ lamint a konszonantikus eltolódást, mindez a csángó nyelvjárástípusnak is sajátja (mindkét nyelvjárást a feltételek és a következmények feltűnő' egyezése jellemzi).21 Ugyancsak ide tartozik a nyugat- és a dél-szlovák nyelvjárások mássalhangzó-időtartam korrelációjának keletkezése s az ezzel kapcsolatos általánosabb kvantitásviszonyok, magánhangzó- és szótagviszonyok alakulása; az m>n, n>m átváltás (ezt az első szótag kérdésére redukálhatjuk, megint csak magyar hatásra utalva). Ilyen jellegű továbbá a Felső-Garam menti nyelvjáráscsoporthoz tartozó Hanková község nyelvjáráásában az - ä végződés alaktani funkciója, a jelen idő, többes szám, 3. személy jelölése (a közeli nagyszabosi [slavošovcei] archaikus csoport eredeti - a-je helyett), a nyelvjárásnak egyébként háromszögű magánhangzórendszere van, s nem ismeri az időtartam szerinti korrelációt (lásd kupä, roba)}2 Hasonló párhuzamként értékelhetjük a magyarban a germán nyelvekhez való közeledéseként a középső veláris-palatális magánhangzósor fonologizálódását.23 A vázolt s hasonló problémák, amelyek az eleven nyelvi környezet vizsgálatakor együttesen jelennek meg, a felvetett kérdések elvi megválaszolását igénylik. Az élő nyelv e típusú jelenségeinek részletes és konkrét feldolgozása igazolhatja a kétnyelvűség strukturális felfogásának a jelentőségét. (Fordítóba Zeman László) A FORDÍTÓ JEGYZETE Arany A. László a kétnyelvűségről szóló tanulmányát eredetileg a „Spolok pre vedeckú syntézu” (Tudományos Szintézis Társulat) egyik ülésén olvasta fel Pozsonyban 1939-ben, majd a Linguistica Slovaca első kötetében (I—II, 1939-40, 39-52) tette közzé. A anulmánynak tudománytörténeti jelentősége van, s mint olyan, számos tanulsággal szóig ríhat. Jellemzője, hogy következetesen alkalmazza a Prágai Nyelvészkor tételeit és terminológiáját, ami nyelvi formáltságában tömör s olykor formulaszerű fogalmazásmódjában is tükröződik, s amit az esetleg terjengősnek vélhető ismétlések tesznek szabatosabbá s jobban érthetőbbé. Bár a címbe foglalt „pszichológiai alapok” úgyszintén inkább csak ‘ételjellegükben s utalásszerűén szerepelnek a dolgozatban, a szerző a tárgykör vizsgálatának lényeges szempontjait rögzíti. Ilyen elsősorban az a megállapítása, hogy a nyelvi változások, a nyelvfejlődés vizsgálatát - beleértve a nyelvjárási szintet - régiónkban, amelyben a két- és többnyelvűség erős hagyományt képvisel, ennek számbavétele nélkül alig lehet foganatosítani. Magától értetődik, hogy a fejtegetések középpontjában a fonológiai jelenségek állnak, egyrészt mivel ezek a Prágai Iskola „indítását”, másrészt Arany A. László saját munkásságának ten21 Horger: i. m., lásd a megfelelő irodalmat is. Novák, L.: Čeština na Slovensku a vznik spisovnej slovenčiny. Turc. Sv. Martin, 1938, 27.; uő: Slovenčina a maďarčina v prvých storočiach ich dejín v strednej Európe II. Miçdzynarodowy zjazd slavistów. Warszawa, 1934, 35.; Lazic/.ius Gy.: A phonológiäról. MNy, XXVI. évf. (1930) 25. 22 Tóbik, Š.: Kvantita gemerských nárečí. Sborník Matice slovenskej, XIV. évf. (1936) 109. skk; Arany, A. L.: Nárečia dejiny Slanskej. Carpatia, I. évf. (1936) 191. skk; Vážny, V: Nárečí slovenská. Československá vlastiveda, III, Jazyk, 219. 23 Laziczius Gy.: Bevezetés, 85.; Gombocz, Z.: Geschichte der ungarischen a-Laute. U J, III, 3—4. 230
