Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Simon Attila: Arany Albert László élete és kora
SIMON ATTILA A Csehszlovákia megalakulása után bekövetkezett változások a fiatal Arany László életébe is beleszóltak. Miután a rozsnyói római katolikus népiskolában, ahová 1915 és 1921 között járt, befejezte tanulmányait, magyar középiskola híján7 a Csehszlovák Állami Reálgimnázium diákja lett. Ebben az iskolában a már kifutó osztályokban ugyan még volt lehetőség magyar nyelven tanulni, ám új osztályok már csupán államnyelven nyíltak. így 1921/1922-es tanévvel kezdődően Arany is szlovák nyelven kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, amelyet 1930-ban fejezett be. Arany (a középső sorban balról a negyedik) a gimnáziumi osztálytársai között Abetléri születésű Arany számára, aki a családból hozott örökségként kitűnően beszélt szlovákul, nem a gimnázium tanítási nyelve okozott gondot, hanem sokkal inkább annak csehszlovák szellemisége. Valószínűleg ezekben az években alakult ki és erősödött meg szlovákiai magyar identitása, amelyet mindig magáénak vallott. A gimnáziumi évei alatt további fontos élmények is érték, hiszen itt kezdett érdeklődni a nyelvészet iránt, és itt ismerkedett meg több olyan diákkal - közte az ekkor még Szabó József nevet viselő Jozef Orlovskýval -, akik később jelentős szerepet játszottak életében. Bizonyítványai alapján Arany nem volt kitűnő tanuló, s ebben az is közrejátszhatott, hogy családja anyagi helyzete miatt már iskolás 7 1919 nyarán Anton Štefánek a pozsonyi kormányzat iskolaügyi referense az addig jól mffködő két középiskolát, a premontreiek felügyelete alatt álló Katolikus Főgimnáziumot és az Evangélikus Főgimnáziumot egyetlen tollvonással feloszlatottnak nyilvánította, helyükben pedig 1919 novemberében létrehozták a Rozsnyói Csehszlovák Állami Reálgimnáziumot. Vd. Popély Gyula: Erős várunk az iskola. Pozsony, Madách- Posonium, 2005, 62. 18
