Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ A felszólító mód iktelen alanyi ragozásának egyesszámi 2. személyében a magashangú tövek módjelének magánhangzója mindig az [-é-], s mint [é+/J értékű polifonématikus hangzó az [-é] a személyrag helyett áll. PL: [mesíjé; íjé te párossán]. Az alanyi ragozás magashangú iktelen igéinek egyesszámi ragtalan 3. személyében hosszú [é] fonémát találunk pl. a következőkben: [ösmér, megver; à nyoszolyólyány szed nékik; íneké], A tárgyas ragozásban az [-é-] fonéma a rövid [-e-] fonémával váltakozik.[ösméri - ó'smeri]. Az alanyi ragozásban a múlt idő egyesszámi 2. személyű [-/] ragnak kötőhangja magashangú tő után gyakran [-é-\, s mint polifonématikus értékű hangzó helyettesíti a ragot is. Pl.: [étté, örömet nyerté, vitté, kérté.firhé menté; dé megnyőtté - de megnőtte) ëa fiatalabb nemzedéknél). A polifonématikus értékű [-é-]-vel váltakozik a teljes [-él] alak is, pl.: [eddig szerettél]. A föltételes mód jelenidejének egyesszámi 2. személyében az [e, é, é] tőhangzós igék módjele a [-né-]. Az [-é-] mint polifonématikus értékű fonéma képviselheti az [-e] ragot is: [urák elé béillené; beillené motollának]. e) Az [ú] fonéma jellege és funkciója A felső nyelvállású veláris képzésű rövid [n] hangnak szűk ejtésű hosszú párja. Labializációja elsőfokú. Elterjedtebb fonétikai változata nincsen. Fonológiai tartalma a legkisebb fokú zöngésség és a kemény sajáthang. Kemény-lágy korrelativ ellentétben áll a lágy [«-/] sorral. Az 1. tengelynek legcsekélyebb zöngésségű tagja, s fokozati ellentétben áll a középfokú és legnagyobb fokú zöngésséget mutató [o] és [a] fonémával. Sem kombinatórius, sem tetszőleges változata nincsen. A polifonématikus szerepben sem vesz fel ejtési sajátságot. Megterhelése Kolon nyelvjárásában csekély. Egytagú szótövekben: [búillesztő szellő] ’bút élesztő’; [búré fordullyon; búré váló pârtà; á csúfir; hú bé zsidó áz ólbá; szákággyon el à húrod; tyúk; égy Hő tyúkot]; [új jó] ’úgy jó’; [ugyánúgy; újámrá kettőt; áz úján; égiszén újj; áz Ur Jézus; sáros gyalogút; áz úton; rúdák; lúd; lúdát]. Többtagú szótövekben: [búhá; búzákényír; biizát hány; cúkor; kockácúkort ánnák nékik; hosszú botot; fátyúkeszkenyő; fátyút; múláccsdg; púhá dunna; piros rúzsá; hej rúzsám ibolyám; á fővígi úcá; vígig téjárúzsá; à kolonyi úcán; úri pálotádát; kúdóskása-kódós]; [kútró] ’kóró’; [à vőlegíny nyúgodálmát/nyugodálom; gúnár; hérnyú]; hájslúg] ’Einschlag’. Egytagú igetőben: [sok legíny belébújná; óbbá ném búj belé; húzzák; húzd rá cigány; ágyát húznák; léhúzák à lámpát; fúják á trombitát; elmút; rúgom à port; túd főznyi; áki ákádályt túd; túdom; gyninnák; gyúnnyi]. Többtagú igetövekben: [útállom ä csúfát; búsítányi; búsó; múlatok; múláthássunk; nyúgonnyi; útállom à csúfát; útáll, útállátos], Monofonématikus vagy polifonématikus [ú] fonémát találunk a határozóragban: [á vőlegínyhásztú; ászt ínekélyik válaszúi]. 172
