Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ 'söprő', [szellő, szírő] 'szűrő', [sindŐ] 'zsindely', [tengő] ’tengely’, [tető] 'tetű', [tidő, tisztelendő, üdvözítő, vendig lő, v öle g íny]. Gyakori a főnévi funkciójú melléknévi igenév: [nevemnek mégölő je, terëmtô, tëmetff; hàjkëtô~hejkëtô~hejkôtff[; [kiró] ’lakzis tisztség’, [fikető, fejkető, sütő, függő, üdvözítő; az éjegyzője, víső], [tívő] ’nyakbavaló selyemkendő és a siskó száját eltakaró agyag-fedő is’, [szerető; à te fölnevelőd]. A határozóragban: [lévesbő, közepibő, kettőbő, hajkétőkbő, tizezrëkbô, írígységbő, à vőlegíntő, mindé neki ff, áz esküvőm, belőro], A névmásokban: [tállem; kérdëm én tolled; fii tőlle; ő, ők, őt, őköt; belőlem-belőlle-belőle]. A melléknevekben: [sűrő, sűrőn, keserő] stb. A névszóból képzett melléknevekben: [kôkényszëmô, kikszëmô, kutyáhitő, ciklászínyő; nemzeti színyő, lószémő, jóíző, vásfejő, kétkerekű], A melléknévi igenevekben: [búillesztő; ílő tyúkot; előkelő, szentőtvíz] stb. A számnevekben: [eső, elsőnek, legëslëgelffszôr, ésőbb, kettő, kettőt]. A határozószókban: [à bésők, égyedő, főső, széső, előtt, azelőtt, előré, előánnyi; elővánnák]; [físő] ’felső', másik félő, fővígi legíny; focifrâzzà, à fôlnëvellsëd; körő/körüő; körőbelff], [kíső] ’külső’, [kísffn] ’késő’, [kísőbén, ezenkívő, mffrë, váláminő, nâlàm níkff]. Egytagú igetövekben: [kőd] ’küld’, [kő, kőlly, kikötötte, győszte, nyő, lesző, sző, megtőtöttem, fő]. Többtagú igetövekben: [dörzsőlek, ebídő, erősít, inekőgetnek, físőkönnyi, keresztőnyi, kírődzik, kerőlli, mekkísző, egybeköszörőlli, lesző, megnősőt, örő, örőnek, mëgffrisztem, őrizzítek, szëmetônek, szídől, hozzaütődött, lévetkősztetyik]. Az igéknek legnagyobb hányada denominális és polifonématikus értékű [ő] fonémát mutat fel. A jelenidő ragozásában: [szídő, mégbetegsző, kereső, vésző, esző, tésző; törőd még á szádat], A múlt idő ragozásában: [fősztünk, örüőt, szűrne täte, kigürőt], A felszólító módban: [gürő], A melléknévi igenévben: [ütő, szövő, főző] stb. d) Az [é] fonéma jellege és funkciója A középső nyelvállású palatális megvalósítású [ë] fonémának szűk ejtésű hosszú párja. Ennek a kéttagú szavak második zárt szótagjában zártabb [é] változata van. így van pl. a [kenyér, kötél, ösvény] szavakban. E zárt [é] hangú alak mellett azonban gyakoribb a [kënyir, kötíl, ösvíny] féle alak. Nagyon ritkán jelentkezik a siklóejtésű [ié] jellegű változat is. A siklóejtés azonban annyira gyenge, hogy alig érzékelhető. A siklóejtés gyengeségét és ritkaságát igazolja az a tény, hogy a kolóniák a zséreieket e jellegzetes siklóejtésükkel csúfolják. A koloni asszonyok és öregek ejtésében azonban mégis hallhatunk ilyen alakokat: [demién] ’demizson’, [válogát à rézjcciébe] stb. Fonológiai tartalma a középfokú zöngésség és a világos-lágy sajáthangja. Kemény-lágy korrelativ ellentétben áll az [ő] fonémával, s világos-sötét ellentétben az [ő] fonémával. Az [é] kombinatórius, és az [ié] tetszőleges változata elég ritkán hallható. Az [é] fonémának megterhelése csökkentett. Előfordulásának arányszámát azonban megjavítják a gyakori önállóban formai szócskák, mint az [és, még] stb. A központi nyelvjárások-170
