Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

ARANY A. LÁSZLÓ A névmásokban: [egymást; à másikát írni; rámtér énrám; rád; széd magának; hozzá, hozzánk, minállunk, nálunknál]. A határozószókban: [de már - de má; utóllyáré, egymásután, utánná, ázután, dílután - díllután, làssikân; mégsëm igázán; hátó, hâtrë, ávígi, álájutok, híjába]. A kötőszóban: [dëhât, tëhât]. Egytagú igetövekben: [szërëncsét ád nekik; ámó're én járok; môrë lát; várjá ikët; eltáttyá, elvágtam, bëzâr; nëm ártott; áld meg; lát, fáj; në rázzon; idë szót lé; száll, lëvâgtà; bezárta]. Többtagú igetövekben: [nëm árósz; áróták, ázok, csinátátnyi, csinállyunk; fázzík kéd; more furolyâznàk, në háborgáss, mëkklnâllyâk ikët; kíván; színyit kívántám; mëgprôbânyi; nem találod; vocso­­rânyi, mëgvâl], A jelenidő ragozásának többesszámi 3. személyében: [lehúzák, esszëhljâk, válászollyák, szltosztyâk, esszëhljâk, mëkklnâllyâk, várják, tóllyák, csolkollyák]. A múlt idő ragozásában: [tálát, elhúszták], A feltételes mód ragozásában: [tytizit mëgràknâm; nem ánnám; rikojtáná; viszáhozál engëmët]. A felszólító mód ragozásában: [gyojcsá; ákik tuggyák; ébujháttyák]. b) Az [ő] fonéma jellege és funkciója A középső nyelvállású veláris megvalósítású rövid [o] fonémának szűk ejtésű hosszú párja. Főképpen az utolsó nyílt vagy zárt szótagban siklóejtésű [uó] jellegű megvalósítását hallhat­juk. Ezt a sajátságot csak az öregek, az asszonyok és ritkábban a gyermekek ejtésében talál­juk az ilyen szavakban: [várábuó, zsinijór], [nyuócáguó tálegá] ’hímzés-minta’. Az utolsó vagy utolsóelőtti nyílt szótagban erősen zárt [ú]-ba hajló kiejtését hallhatjuk pl. az ilyen ese­tekben: [bezábótá], [kitánóvá, hosszéi szóró] stb.121 Fonológiai tartalma a középfokú zöngésség és a kemény sajáthang. Kemény-lágy korre­lativ ellentétben áll az [ój és [é] fonémával, fokozati ellentétben az [á] és [ú] fonémával. Az [ó] kombinatórius és [ijó] tetszőleges változatait ritkán halljuk, s a kifejezés eszközei. E kombinatórius és tetszőleges változat megjelenítése enyhébb, s kevésbé feltűnő, mint pl. Zsére nyelvjárásában. Az [ó] fonémának megterhelése csekély mértékű. Előfordulásának arányszámát azonban emelik az ilyen melléknévi alakok: [nágyhásó, nátypofájó], A központi nyelvjárásokkal ösz­­szevetve megállapíthatjuk, hogy az [ő] fonémának megterhelése nagyobb, mert gyakran el­látja az [ií] fonéma funkcióját is. Egytagú névszótövekben: [bőd, hósipkád, hôdvëlâg, hódocskú, jó, ló], [nyóc-nyuóc águó tálegá] ’fehérhímzés­­minta’, [szó, szókípessíg; de sós á leve; tó]. Többtagú névszótövekben: [ádóss; ajtôrë érnek]; [ákó] juhakoľ; [idegén ányósnák; ásó, bíró, bóhá], [csomó] ’görcs a fában’; [dóguk ván; fogó, folyó; frólyisos rozmár ing; gyáló; gyisznójé vát à zsidó; 121 PUTZ Éva, Adatok Kolon nyelvjárásához, 6. 168

Next

/
Oldalképek
Tartalom