Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

ARANY A. LÁSZLÓ

A névmásokban: [egymást; à másikát írni; rámtér énrám; rád; széd magának; hozzá, hozzánk, minállunk, nálunknál].

A határozószókban: [de már - de má; utóllyáré, egymásután, utánná, ázután, dílután - díllután, làssikân; mégsëm igázán; hátó, hâtrë, ávígi, álájutok, híjába].

A kötőszóban: [dëhât, tëhât].

Egytagú igetövekben:

[szërëncsét ád nekik; ámó're én járok; môrë lát; várjá ikët; eltáttyá, elvágtam, bëzâr; nëm ártott; áld meg; lát, fáj; në rázzon; idë szót lé; száll, lëvâgtà; bezárta].

Többtagú igetövekben:

[nëm árósz; áróták, ázok, csinátátnyi, csinállyunk; fázzík kéd; more furolyâznàk, në háborgáss, mëkklnâllyâk ikët; kíván; színyit kívántám; mëgprôbânyi; nem találod; vocsorânyi, mëgvâl],

A jelenidő ragozásának többesszámi 3. személyében: [lehúzák, esszëhljâk, válászollyák, szltosztyâk, esszëhljâk, mëkklnâllyâk, várják, tóllyák, csolkollyák].

A múlt idő ragozásában: [tálát, elhúszták],

A feltételes mód ragozásában: [tytizit mëgràknâm; nem ánnám; rikojtáná; viszáhozál engëmët].

A felszólító mód ragozásában: [gyojcsá; ákik tuggyák; ébujháttyák].

b) Az [ő] fonéma jellege és funkciója

A középső nyelvállású veláris megvalósítású rövid [o] fonémának szűk ejtésű hosszú párja. Főképpen az utolsó nyílt vagy zárt szótagban siklóejtésű [uó] jellegű megvalósítását hallhatjuk. Ezt a sajátságot csak az öregek, az asszonyok és ritkábban a gyermekek ejtésében találjuk az ilyen szavakban: [várábuó, zsinijór], [nyuócáguó tálegá] ’hímzés-minta’. Az utolsó vagy utolsóelőtti nyílt szótagban erősen zárt [ú]-ba hajló kiejtését hallhatjuk pl. az ilyen esetekben: [bezábótá], [kitánóvá, hosszéi szóró] stb.121

Fonológiai tartalma a középfokú zöngésség és a kemény sajáthang. Kemény-lágy korrelativ ellentétben áll az [ój és [é] fonémával, fokozati ellentétben az [á] és [ú] fonémával. Az [ó] kombinatórius és [ijó] tetszőleges változatait ritkán halljuk, s a kifejezés eszközei. E kombinatórius és tetszőleges változat megjelenítése enyhébb, s kevésbé feltűnő, mint pl. Zsére nyelvjárásában.

Az [ó] fonémának megterhelése csekély mértékű. Előfordulásának arányszámát azonban emelik az ilyen melléknévi alakok: [nágyhásó, nátypofájó], A központi nyelvjárásokkal öszszevetve megállapíthatjuk, hogy az [ő] fonémának megterhelése nagyobb, mert gyakran ellátja az [ií] fonéma funkcióját is.

Egytagú névszótövekben:

[bőd, hósipkád, hôdvëlâg, hódocskú, jó, ló], [nyóc-nyuóc águó tálegá] ’fehérhímzésminta’, [szó, szókípessíg; de sós á leve; tó].

Többtagú névszótövekben:

[ádóss; ajtôrë érnek]; [ákó] juhakoľ; [idegén ányósnák; ásó, bíró, bóhá], [csomó] ’görcs a fában’; [dóguk ván; fogó, folyó; frólyisos rozmár ing; gyáló; gyisznójé vát à zsidó;

121 PUTZ Éva, Adatok Kolon nyelvjárásához, 6.

168