Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE

A névszókból képzett melléknevekben: [mâkoss; vëlâgos véresbe; piros; idrëss-bodross; jáj dë sáros; két piross; csinos; fontos ínek].

Egytagú igekötőkben:

[bont, hord, fog, lop, mond, ront, ont, oncsád, gyojcsá, elhosztá).

Többtagú igetövekben:

[hágy borullyák; ustàrcsàttogtàtâsvâ; csolkold mëg; mingyíg csurogjon; ne háborgáss; mëgkopàszodott; nem mertem mondányi; menné jobban rikojtáná; rotvátt rípá; ne szomorkoggy; új szokik lénny i].

A deverbális igeképzőben:

[ne pírongáss; mágát mutogátnyi; nyojtogàtod; të hordosztád; illog-csillog; húzoszkod].

Az alanyi személyragok kötőhangzójában: [iszok; én urád vágyok; hogy nëm tártok; ádok, jutok, társalgók, becsukonk, becsuktok].

A tárgyas igeragozás személyragjainak kötőhangzójában: [elkurjántom]; [ánnyiré hágyitom\ ’hajítom’; [fogom, találod, táláljátok],

A multidö ragozásában: [hállottá, hozott, tánított] stb.

A felszólító módban: [hullyon à húsú; ággyon áz isten; pánászkoggyátok; hullyátok levelek] stb.

d) Az [ö] fonéma jellege és funkciója

Középső nyelvállású palatális képzésű magánhangzó, elsőfokú labializációval."2

Fonológiai disztinktív hangsajátsága a középfokú zöngésség es a komplex lágy-sötét sajáthang. Lágy-kemény korrelativ ellentétben áll az [o] fonémával és sötét-világos korrelativ ellentétviszonyban az [ë] fonémával. A minimális zöngésségű [ü] fonémával egydimenziós fokozati ellentétben áll.

Egytagú névszótövekben:

[bölcs] (művelődési szó); [öcsémurám] (ünnepi stílus); [olibë üt; á keríkszöget]; á két szögire] ’a két csücskére’; [szösszé në vállyon; szösz; tök; üszöggé igëtt].

Többtagú névszótövekben:

[bődön] (gyakrabban: [zsíroskánná]), [csődörjök, csütörtök, födél; föllyhó'/fölyho; förtelëm, fösvíny, fütykös; nágy gödör árok; ködök, köccsön, kökínyszemő, kökíny, könnyebbsíg, köpölőfá, köpönyeg; búzáváI író'körtí; köszörőkő, kössígécske], [kötíny] (városi ruhadarab, a falusi kötény neve [ruha]), [kötél/kötíl; közép; nevendík-növendík; ökör; áz öreg élë még?; ördög, öröm, ösvény; öveg bor; püspök, Pétörvel, szémődök, tisztölendő, törőköző, törtínet, tyűkor],

A többesszámi alanyeset kötőhangzójában: [csühérök, bödönyök],

A birtokos személyragokban: [csühérötök]; a ragozás kötőhangzója: [bödönyöm, bödönyöd] stb.

A határozóragokban: [á temetőhö, ördöghö, à fődön, elejbök],

A melléknevekben: [görbe, gyönge, fösvíny, öreg, közönsígess; sëtyit—sötét-sötét].

A névszókból képzett melléknevekben: [gyöngyörő, füstös, különös, szőröss, üdvössig, rücsköss, rühöss, biklöss, bűnöss, virëss] stb. 112

112 GOMBOCZ, Történeti nyelvtan, Magyar fonetika 30.

157