Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

ARANY A. LÁSZLÓ

válákinek kedve van; kedves; keríkszög; kerek; kikelet; mdskíppen vári; kemínfár; kendő; à közel váló rokonnyí; ä közepin; közepibé; közbe; keskëny árok; à kezibe; kettő; kövecskéje; hàjàdon leányát; légin—legíny; vőlegín-vőlegíny; levele—lëvele\; [leves], szállományos szó az eredeti [/eV] helyett); [leve; lepedő; à mellirë tësznek; á mellejlkrë; melegét; ámellett; melléje; mënyegzôbe; menyecskét; ilyen messzire; mert most; ,mer áz úton; minek; nehez; à nevem; à szeretőm neve; nincsen; neked; nemzeccsigës virágszál; Kàtyi nene; à nyelvirë; égy ôregembër; Pestén ván]; [remíny; retkét ádott; républikú rezes bandája; szellő]; a szentégyhásztó) (egyetlen példa); [gonosz szerencse; szereiéin; szerető; szivessek; szívessígét; szőke legíny; á szillejíhé; szílzessígét; selém; sütemíny; teléöntenek; telepessek; temléc; templom—tëmplom, à tengérbe; Istenem - Teremtőm-te re intőm; á testvírit; tetejibe]; [tető] ’tetű’; tisztessígvé; tyizennígy éves; üres; vendig, veszëdelmëss, vígé; zsebembe ván; zsemle].

A többes jelének kötőhangzója:

[telepéssek; szivessek; à bentiek; à kintiek; lévelek]. (Azonban ugyanakkor: [riszégék, inekék] stb.)

A tárgyrag kötőhangzója:

[lévelel; kenyeret; éleget; juzővíget; szivet; szípet; szoknyáinget; físzket; levet; kípet; vizet; vendígsíget; éleget; szivet; iket; többet; szebbet; gyúrókét; gyúrómét; nevedet; szeretőmet; szívemet]. Azonban: [ikét, szívemét, vendígsígét] is.

A magashangú tövek birtokos személyragos alakjának kötőhangzójában:

1. sz 1. személyben: [fejem gyálázójá; bennem]; [égyik könyvem] ’könnyem’; [nevem; nevemnek mégölője; örömem; szivem] ;

1. sz. 2. személyben: [à nyéved; szíved; à könyved; kezed]. Azonban: [híred, lélkéd] is.

1. sz. 3. személyben: [pénze; tűle; retke; könnye; á feje; à cipője; ä két széme; keze; levele—levele; neve - névé; szive; nyelve - nyéve; kedve; gyűrője; kikötője; mégölője]. Ugyanakkor azonban: [vize, fíketőjé], Az [e] fonémájú alakok gyakoribbak.

A denominális [-í] melléknév-képző kötőhangzójában:

[nem kedvess, szívess, érdémess, kégy’es]. Gyakoribbak azonban a: [finyés, virés] változatok.

A középfok [-bb] jelének kötőhangzója az [e] fonéma:

[kisebb, csendesebb] stb.

A [-ben] helyhatározó ragban:

[dílyig feketébe; cipőbe; fönn à levegőbe; ebíd közbe; à legínybe; híméss lepedőbe; kertémbe; kettőbe]. Azonban: [fôvigbë, ávígbé] stb.

A [-be] helyhatározó ragban:

[eszékbe gyiin; fiszékünkbe; míhibe; főggyibe, ëgybe, à kezembe; szívem közepibe; menyegzőbe, tetejibe, à tengérbe; à zsebembe]. Csak egyetlen ellenkező példánk van: [közepibe],

A [-re] helyhatározó ragban:

[kâdvëmre váló; utollyáre, mellejikre, ámőre, kire, messzire, fődre, vígre, esküvőre, à fejtre: à két szögire, két szémire]. Azonban gazdagabbak a: [kiré, fődré, fejiré, pádré] féle alakok.

A [-hez] helyhatározó ragban egyetlen ismert esetben:

[estéhe]. Másutt mindenütt [ë) fonémát találunk.

A [-nek] részeshatározói ragban: [kinek, ákinek, nímélliknek, mindönkinek; szőke szeretőmnek; à vőlegínnek] stb. Azonban ugyanakkor: [kinek, ápánék].

154