Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba BEVEZETÉS A LOGIKAI TÁRGY ÉS CÉL A nyelvészeti munka exaktsága nyelvésznemzedékek fáradságos munkájának eredménye. Hosszú utat kellett megtennie a nyelvészetnek, és sokféle volt a hite, módja, amellyel a nyelvtudománynak biztos alapját akarta megvetni. A szabad képzelet, a bölcseleti vizsgálódás, az élettani és lélektani szemlélet, az anyag bizonyságtételének hite váltakozik e fáradalmas úton.' A sok tévedés mellett mindegyik hozzátett valamit a nagy műhöz. Az utolsó század az anyag bizonyságtételében hitt,1 2 3 s a mérhetetlen fáradsággal és szorgalommal összegyűjtött anyag sokarcú bizonyságtételében az egyéni intuíció erejével igyekezett eligazodni és úrrá lenni. Sok tévedés, de nagyon sok eredmény is jelzi a két utolsó munkamódszer múltját és jelenét. A pozitivista és nominalista munkamódszer anyagjellegű eredményeivel megteremtette és még ma is építi a valóban exakt nyelvészet megvalósításának előföltételeit.’ Az anyag tanúságára támaszkodó és az egyéni intuitív módszert az utolsó évtizedekben felváltotta részben a logika legjobb eredményeire támaszkodó, fogalmaiban és módszereiben exakt szerkezeti szemlélet. Az intuitív készség ezzel nem vesztette el jelentőségét, sőt a racionális indukció4 5 módszerességévé tisztulva továbbra is éltető, elemi mozgató ereje a nyelvészeti munkának.' Az összegyűjtött anyag sem vesztette el értékét, mert hisz benne rejlik a feltárásra váró belső rend és törvényszerűség. A kötetlen, szabad egyéni szemlélődést tehát felváltja az alkalmazott logikának törvényes módszeressége, a nyelvi jelenségek természettudományi értelmezését pedig a szellemtudományi. A viszonylogika gondosan kidolgozott és meghatározott fogalmainak módszeres alkalmazásával új távlata nyílt meg a nyelvészeti kutatásnak.6 Igaz, ez a nyelvészet új, nagy követel1 Vó. IPSÉN G., Sprachphilosophie der Gegenwart, Berlin 1930; BÜHLER Karl, Sprachtheorie, Jena 1934. I kk. 2 Vo. POS H. J., Perspectives du structuralisme, Travaux du Cercle linguistique de Prague 8, Prague 1939, 71 kk. 3 BRÖNDAL Viggo, Linguistique structurale, Acta Linguistica, Revue Internationale de Linguistique Structurale, Volume I, Copenhague 1939, 2. Lásd még BÜHLER, Sprachtheorie, 6. 4 Vö. DUBS Homer H., Rational induction. An Analysis of the Method of Science and Philosophy 1930, és ERDMANN Benno, Logik I. B d. Logische Elementarlehre 1923, 690. Rövid áttekintést ad TVRDÝ Josef, Logika, Praha 1937, 182. 5 Vo. BRÖNDAL, Linguistique structurale, 9 6 Vd. TRUBETZKOY N. S.. Essai d’une théorie des oppositions phonologiques, Journal de Psyhologie XXXIII, 5-18, és Grundzüge der Phonologie, TCLP7, Prague 1939, 60. 111
