Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Bukovszky László: Arany Albert László és a Csehszlovákiai Magyar Népi Demokratikus Szövetség
BUKOVSZKY LÁSZLÓ PER ÉS ÍTÉLET A pozsonyi Államügyészség a vizsgálati anyagot 1949. március 25-én, Pst III 252/49. szám alatt iktatta. A Varró István és társai címmel megjelölt vádiraton a második világháború utáni szlovákiai koncepciós perek főszereplője, fővádlója, Anton Rašla dolgozott. A kimerítő, aprólékos vizsgálati anyag alapján a vádirat csaknem két hónapon belül, 1949. május 20-ra elkészült. Rašla az állambiztonsági szervek által leadott vizsgálati anyagot figyelembe véve négy személyt - Záreczky Istvánt, Balázs Mátét, dr. Lestár Istvánt és dr. Bodor Sándort - felmentett az előzetes vád alól, így összesen 26 személy ellen indulhatott meg az eljárás. A vádiratban Arany bűnösségét Rašla hét pontban jelölte meg. A vádpontok szerint Arany a többi gyanúsítottal a köztársaság elleni bűncselekményre szövetkezett, s ebből a célból közvetett kapcsolatba lépett idegen személyekkel, és kémkedése során államérdeket sértő adatokat gyűjtött, s a külföld számára titkos úton azokat kiszolgáltatta.54 A vádpontok alapján Aranyt az 50/1923. sz. törvény 2. §-ának 1. és 2. bekezdése szerint a köztársaság alapjai elleni bűncselekmény előkészítésével, valamint ugyanazon törvény 5. §-ának 2. bekezdése szerint államtitok elárulásával vádolták. Az ügyészi vádemelés alapján megindított pert a pozsonyi Állambíróság szenátusa tárgyalta Artur Simko elnökletével. A per különlegessége, hogy a bíróság Aranyék — a CSMNDSZ - perével együtt tárgyalta Bokor Ferenc és társainak ügyét. A két tárgy közötti kapocs Mindszenty személye volt, akinek Bokor szintén jelentéseket küldött a jogfosztott szlovákiai magyarság helyzetéről. A vádirat alapján a perben 1949. december 30-án született ítélet. A bírósági ítéletben a perbe fogott 32 gyanúsított közül tíz gyanúsítottat kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek, 22 gyanúsítottat - akik közül többen szabadlábon védekeztek — a bíróság felmentett a vád alól.55 A vádlottak képviseletét a per során Ondrej Újhelyi, a hivatalból kirendelt népügyész látta el. A kihirdetett ítélet alapján Arany kapta a legmagasabb büntetést: főbüntetésként nyolc év szabadságvesztést és 100 ezer korona pénzbüntetést, mellékbüntetésként pedig a köztársaság védelméről szóló törvény alapján polgári jogainak 10, választói jogának gyakorlását 54 A ÚPN, XII. Správa ZNB a KS ZNB S-ŠtB v Bratislave, V-1004/1, a vádirat 8-9. old. A vádiratban szereplő hét pont: a) Hentz Zoltánnal folytatott előzetes megbeszélés után 1947 elején tagként belépett a CSMDNSZ- be, és részt vett a szervezet Rozsnyón tartott két gyűlésén; b) 1947 májusának egy pontosan meg nem állapított napján összehívta a szervezet titkos gyűlését a Szlovák Egyetem magyar szemináriumának helyiségébe, ahol jóváhagyták a Mindszenty bíborossal való kapcsolatot és a kérdőíves akció megkezdését a szlovákiai magyarság helyzetéről; c) az említett gyűlés után Mészáros Gyulával együtt megfogalmazta a kérdőívet, és megegyeztek, hogy a kérdőívek alapján összegyűjtött anyagot memorandum formájában dolgozzák fel Mindszenty számára, melyben kérni fogják a lakosságcsere leállítását, viszont abban az esetben, ha azt a nem sikerül, Dél-Szlovákia Magyarországhoz való csatolását; d) 1947 júniusában sokszorosította a kérdőív fogalmazványát, és Hentz, Lipcsey, Mészáros és Restály közvetítésével szétküldte feldolgozásra a szervezet tagjainak; e) az, 1947-es év folyamán Mészáros Gyulával közösen három titkos megbeszélést hívott össze Restály lakására, Komáromba. Ezeken a gyűléseken beszámoló formájában előadta a jogi, művelődési és szociális elemzést tartalmazó memorandum tervezetét; f) 1947 júliusában Mészáros Gyulával folytatott előzetes megbeszélése után beszerezte Mindszenty bíboros számára az 1945 után megjelent Törvénytárat, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletéinek tárát; h) Mészáros Gyulával együtt 1947 őszén meglátogatta Dobócán Csaji Jánost, és átadtak neki néhány példányt a kérdőívekből. 55 Uo. V-1004. A bírósági végzés magyar nyelvű fordítását közli Tóth László (szerk.): „Hívebb emkékezésül...” I. m. 255-277. 104
