Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)
Tamáska Máté: A külvárosok hídja
Tamáska Máté A külvárosok hídja Komárom - Komárnó Az első határ A nyolcvanas évek kék világútlevelének első hónapjában édesapámmal már neki is indultunk a világnak. Tavasz vége felé Prágába készültünk, és bemelegítésképpen átugrottunk a szomszédos Csehszlovákia legkönnyebben elérhető pontjára, Révkomáromba. Egyúttal persze megnézhettük Öregkomáromot, Okomáromot, cseh Komáromot, szlovák Komáromot, észak Komáromot, és hogy ne feledjem, Komárnot is. Nekem ez volt életem első határátlépése, így mindaz, amit a külföldről érzek, végső soron ehhez az egynapos kiránduláshoz kötődik. A lélekismerő pszichológusok nevet is adtak az ilyen élményeknek: bevésődés. Az állomás, a híd, a határőrbódék, az Európa szállodában elfogyasztott nanukoví tort, a vörös posztóra írt mozgalmi jelszavak, a park robosztus padjai és lámpaoszlopai, mind-mind bevésődtek emlékezetemben. (Ezúton is elnézést kérek a barokk templomoktól, az erődtől és más történeti nevezetességektől, amelyek akkor, tízegynéhány évesen elkerülték a figyelmemet.) Legfőképpen azonban belém íródott az a különös, kicsit kesernyés, lapos és szürkés szag, amely elsőre különös volt ugyan, de amelyhez úgy hozzászoktam, hogy évtizedekig követtem az időközben széteső Csehszlovákia legeldugottabb városkáiban. Mikor egy művelt emberrel beszélgettem erről, azt mondta, hogy a szocialista blokk különböző technológiájú benzinfinomításai tették, hogy szagról meg lehetett mondani, ki melyik barakkhoz tartozik. Lehet, hogy igaza van, de én inkább a tisztítószerekre gyanakszom, illetve néhol ezek hiányára, a túladagolás és a hiány keverékére, mint mikor nyári tömött buszokon izzadságszag keveredik a dezodorokkal. Annál azonban határozottan kellemesebb volt Csehszlovákia levegője. Akárhonnan is jött ez a furcsa szag, de már rögtön a határ után megcsapta 87