Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
28 Danczi Villebald (Laziczius, Bev. 16), az átlagember talál-e különbséget e hangok között olyan formán, mint a különböző színárnyalatok között? Az a és e, a és o stb. között minden magyarul beszélő ember különbséget tesz. Vájjon megtaláljuk-e ezt a különbségtételt a kürti nyelvjárást beszélő embernél az a és rí-ra vonatkozólag? Arra a meggyőződésre jutottam, hogy az ä hang nem főném, és így mint az a főném kombinatorikus változata nem önálló eleme a Kürtön beszélt nyelvjárás hangrendszerének. Ezt a változatot, mint láttuk, fonetikai alapon minden helyzetben meg lehet magyarázni, és így az a fonémnek csupán változata, és nem alkot vele sem korrelativ, sem asszociatív viszonyt. Vegyünk egy példát és szemléljük azon az állítás igazságát: talpa < talpal; talpa: névszó, az egyes szám 1. személyi! birtokos névmás ragjával ellátva. Igaz ugyan, hogy az itt leírt két szó között alaktani és jelentéstani különbség van, de az is igaz, hogy a talpa szónak van más kiejtése is: talpâll. Ha e két szóalakot egymás után ejtjük, érezzük, hogy az -II csupán kényelemszeretet miatt marad el, de mégis úgy hat az a fonémre, hogy annak változata jön létre. Amint szófonológiával megdőlt az ä fonémsége, ugyanúgy megdönthető alaktani fonológiával (morfonológiával) is. e Igen gyakran előforduló magánhangzó, jóllehet nem olyan gyakori az alkalmazása, mint a köznyelvben és az irodalmi nyelvben, mert az irodalmi és köznyelvi nyílt e helyén a kürti nyelvjárásban kis mértékű ő-zés található. Az e helyén találjuk pótlónyújtásos esetekben az ë kombinatorikus változatot és az ë fonómét. Artikulációja: A kürti nyelvjárás rövid magánhangzói közül az e képzésekor legnagyobb a hasíték. A nyelv a szájüreg első részében helyezkedik el. Az alsó állású nyelv hegye érinti a fogak tövét. A szájpadlás és a nyelv a garattól kezdve elég tág utat hagy az áramló levegőnek; a nyelv izomtömege az e képzésekor előrenyomul a keményíny alá, az a képzésékor pedig hátrahúzódik. Az ê hang az e főném kombinatorikus változata. Képzésekor a nyelv hegye az alsó fogsorhoz szorul, az izmok feszültebbek és a nyelv háta magasabb állású, mint e helyzetben. Az ajkak erősen távolodnak egymástól. Szélesebb hasítékkal képződik, mint az á főném. Legtöbbször pótlónyújtással keletkezik el hangpárból, néha r és j előtti helyzetben is előfordul az e^e megfelelés. Pl. ezekben: érre, emerre. E pótlónyújtás akár szókezdeteu, akár szóbelsejében vagy szóvégen, mindig érvényesül, ha az -l azonszótagú. Az említett eseteken (l, r, j) kívül a magashangú szavak határozói igeneve szintén hosszú nyílt r-vel végződik. Tehát amilyen körülmények között az ä ❖
