Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
18 Danczi Villebald orrhangú magánhangzók, és nem is tarthatjuk őket semmi egyébnek, mint hogy a magánhangzók és mássalhangzók közötti orrhangú mássalhangzók kiestek vagy tökéletlenül képződtek, és a magánhangzóban gyöngébb vagy erősebb színezetet hagytak maguk után. Csüry és Horger az orrhangú magánhangzókat tekintve egy esetben megegyeznek: két orrhangú mássalhangzó között a magánhangzó orrhangúvá válik; más esetekre vonatkozólag nyílt a kérdés. A két szaktekintély véleménye közül a kürti nyelvjárás vizsgálatához Horger szigorúbb nézetét kell követnem, mert megfigyeléseim azt követelik. Amíg behatóbban nem tanulmányoztam az orrhangzók lényeges tulajdonságait és a kürti nyelvjárás „orrhangzó“-it, meg voltam győződve arról, hogy Kürtön ejtenek orrhangú magánhangzókat. Meggyőződésemet megerősítette nyelvjáráskutató munkám közben előfordult eset. Ugyanis egy idős emberrel leírattam a szövőszék részeit. Ez az ember, aki elég hibátlanul ír, az n hangzót k és g előtt minden előforduló helyzetben kihagyta, b előtt két szóban és d előtt egyszer. Kihagyta k előtt a hankalík szóban: hakalik egyszer (többször nem is fordult elő), munka szóban egyszer: muka (többször nem is fordult elő); g előtt a dorong szóban négyszer: dörög (többször nem is fordult elő); b előtt kétszer: göbölii (gömbölyű), ebSr (ember; ez a szó még egyszer előfordul, de akkor ember-nek írva); d előtt: miden (minden) ebben: felszedve miden mukához. Ezután figyeltem meg tüzetesen a kiejtést. Nem tudtam eldönteni, van-e, nincs-e orrhangú magánhangzó, mert. gyakran ejtettek orrhangzóe benyomást keltő magánhangzókat, és más esetekben ugyanazokat a szavakat köznyelvi artikulációval képezték. Azután összehasonlítottam e szavakat a lecsüngő lágyínnyel képzett francia orrhangzókkal, és akkor láttam, hogy a kürti nyelvjárás orrhangzói nem igazi orrhangú magánhangzók. Mert mi szükséges ahhoz, hogy valamely magánhangzó orrhangú, naso-oralis legyen? Az, hogy az íny csak elzárja a szájüreget — nem egész tökéletesen —, és a levegő az orrüregen át távozzék, s így az orrüreg szerepeljen rezonátorként. Ilyenkor a levegő egy része az orrlyukakon jön ki, másik része a szájon át. Ilyen képzésű magánhangzót a kürti nyelvjárásban nem találtam az orrhangú mássalhangzó-j-magánhangzó + orrhangú mássalhangzó képletbe tartozó szavakon kívül. Felosztottam a feljegyzett szavakat a következő csoportokra: 1. m, n. ny két magánhangzó között; 2. m. n, ny mássalhangzó előtt; 3. )í +hátul képzett k, g hangok; 4. szóvégen levő m, «, ny. \. Két magánhangzó között képzett orrhangzó mássalhangzó esetében nincs semmi eltérés a köznyelvi kiejtéstől, mert az m, n, ny előtt álló magánhangzó mindenhol, a köz-
