Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
14 Danczi Villebald ház, vág, át, száraz, szándík, harapás, madár, madárlátta, háború, káromkogyik, rántyík, kácsa, anyám, má (már), láthatod, sokára, mándli, ártalmas, áruló, ásó, sámó (zsámoly), sámli, bátor, sáros, vásár, Sándor, kártya, iskátula, ángyi, áristom, szántóföd, három, karácsony, vasárnap. Nincs tehát sem zártabbá válás 6 felé, sem diftongizálódás. Az á-nak zártabbá válása megvan a Kürttel szomszédos községekben, Fürön és Szölgyénben. A kürtiek szebbnek és magyarabbnak tartják beszédüket az említett községekénél ép azért, mert azok a nyílt hosszú d-t zártabban ejtik, d-szerűen (apám, fákádás, anyám stb. Szölgyénben). A kürtiek is ejtenek ö-í, de nem az á helyett, hanem az al szótag helyett, de akkor sem ejtik olyan zártan. Az é hang képzésében egyéb változás nem történik, mint az, hogy í-nek ejtik. Ennek a szabályszerűségét láttuk a féligzárt magánhangzók tárgyalásánál. A nyílt hosszú ë hang a magyar nyelv keretén belül csak a nyelvjárásokban fordul elő. A kürti nyelvjárásban is elég gyakori, amint a pótlónyújtás és a nyílt rövid magánhangzók tárgyalásából kitűnik. — A nyílt hosszú ë-vel kapcsolatban sem hallhatunk kettőshangzót, amint már eddigi vizsgálódásaink során is tapasztaltuk. A zárt hosszú é hang helyén nem ejtenek sem nyílt rövid e-t, sem nyílt hosszú l-t. Pl.: mész, béget, gége, érez stb. b) Pótlónyújtás. Magánhangzóknál a pótlónyújtás az a hangtani jelenség, amelynél a rövid magánhangzó megnyúlik, az utána következő mássalhangzót pedig nem ejtjük, mert a megnyúlt magánhangzó átveszi ennek fonológiai szerepét. A kürti nyelvjárásban a szavak hangsorából a következő mássalhangzók hiánya fordul elő: 1. Pótlónyújtás az -l kiesésénél: al>ä: búra (balra), vasam (vasalna), mëkcsü (megcsal), óda (oldal), tava (tavaly), aszta (asztal), m'ékha (meghal), burává a. m. borulva, ahol azért ejtenek a-t, mert így gondolják helyesnek: borúval, övig (alvég), ásó (alsó), talpdnyi (talpalni). Ez a jelenség az előforduló alkalmak legnagyobb részénél érvényesül, de van kivétel is. Pl. talpünyi-b&n az első -al- nem változik -d-vá. Továbbá: balta, alkalmaz, hatalmas szavakban, jóllehet e szavakban is azonszótagú -l van, mint a felsorolt al á megfelelésekben. el > ê : ómé (emel), ömetem (emeltem), béső (belső), fele (felel), m'énnyé (menj el), ëmënnyi (elmenni), egázóll (elgázol), ërendôte (elrendelte), legësô (legelső), nevéte (nevelte), réggé (reggel), eballag. Az el- igekötő mindig é-nek hangzik. De kivétel minden olyan eset, amikor az utána következő ige, vagy