Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
10 Danezi Villebald mëgvësz, mëglëssz, meglát, mëktür, lëgyün, lëjàr, lëierészt; de: bemegy, behoz, befog, bedőli, elad, eloszt stb. ő-vel ejtett szavak: csömör, sömör, öcsé, csökken, csütörtök, köpönyeg, kötlny, fikető, növendík, söpör, köröm, püspök, börtön, tönkre mégy, öreg, őrkögyik, ösztöke, ösztövér etb. 2. A zártabb magánhangzók szerepe (labialisatio). — Az ó-magyar korban még meglevő szóvégi magánhangzók, amelyek ma csak a ragok és képzők előtt jelentkeznek, megfelelnek a magánhangzóhasonulás irányának: az -e- hangzós szavak kötőhangzója a ragok és képzők előtt e, ë, az ö. ü hangzósoké pedig ö nagyobb mértékben, mint a köznyelvi használatban. Példák az e, ë tővéghangzóra (kötőhangzóra): lëszëk, tëszëk, vëszëk, mennyen, Igjën, tested lelked, érdemes, szëmëd, kinyerekët, csibékét, menyem, szived, fejed, kezed stb. Példák az ö kötőhangzóra: szöllököt, kötőköt, örömötök, gyümőcsöt, bünököt, kíllőköt stb. Szóvégen általános az el, el ^ öl, öl megfelelés: rendöli, kërësztôll, böcsmlröll, slingőll, ebídöll, Inelcőll, mekkísíröll; de előfordul a szótövek belsejében is: fölhöz föjhő, föl, szentőttvíz, kölletlen. Gyakori az el, ely ~~~ ň megfelelés: ëszô, vëszô, tëszô, kereső, megbetekszö, sindö (zsindely), tengő (tengely). A szótövek belsejében soha sincs ë, e helyén ő. Például: gesztenye, cseresznye, ternyi, tettem, tënnik, vënnyi, vettem, lëssz, lettem, ënnyi, mënnyi: 1. menni és 2. mennyi ’hány’, megy, kegyelem, fejedelem, ëggyessig, csënd, ëcscsëpp essö stb. 3. A nyíltabb magánhangzók szerepe (delabialisatio). — Az ő ^e, ë ^ e megfelelésre nem találtam példát. Az ö, ë és e hangok viszonyát mutatják az előző fejezetben felsorolt példák. Példák még az ë szerepére oly esetekben, ahol több nyelvjárásban e vagy ö hangot találunk, a kürti nyelvjárásban pedig zárt rövid ë hangzik: ember, szëmëm, lilék, lelkem, csëpp, jelës, hirës, hiszek, nizëm, viszëm, vëszëk, ëggy, igényes, tënnyi, tengër, szelíd, tënnap, ezër, gyerek, lëtësz, ëtësz, kivësz, lëmëgy, ëmëgy stb. ï) Nyílt magánhangzók: e, a. 1. Némelyik ige egytagú alakjában a tőbeli rövid magánhangzó hosszan hangzik. — e^é megfelelést találunk: kéll (kel), kény (ken), fény (fen), mér (mer), de: „aki mer, az nyer“, nyél■ (nyer), nytll (nyel), vész (elveszik), vét (vet), féj (fej), a tehenet fejik, tém (töm, a libát), mëglép (meglep). Ezek az igék a parancsoló módban rövidek: kenny (kenj), merj, nyerj stb., amelyik pedig hosszú marad, az nyíltabbá válik: kejj, nyejj (nyelj) stb. a^á: adok, acc, ád; hagyok, hacc, hágy stb. 2. Az é helyett nincs e: ér, kér, fér, férek, térek, észrevësz, észbekap, fél (névszó), léét (2), kéz, lé. értenyi,
