Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Meleg Mária: Danczi Villebald élete és munkássága

Az egyik nő hozzám fordul, s elég indulatosan mondja:- Talán olyan bűnösnek tart bennünket, hogy nem is áll közénk?- Szabad, kérem? - És melléje álltam.

Engesztelésül meghívom őket a kapun túlra. Eljutunk a keresztfolyosón lévő stációkig. A keresztút eseményei - a folyosó hangulata, az állomások színes ábrázolásai - felkeltik érdeklődésüket. Örülök is, meg is torpanok. Megtorpanok, mert éreznem kell, hogy orosz szókincsem erre a témára nem terjed ki. A negyedik állomásnál előlép az egyik tiszt:- Megengedi, hogy átvegyem a magyarázatot? Ismerem a történetet.

Nagyon szívesen lettem én is hallgató.

* * *

Június van. Már nem időzöm állandóan a kapunál. Munkahelyemen, a rektori hivatalban megszólal a telefon. A portás beszél:- Oroszok érkeztek. Tessék lejönni.

A főmonostort és a diákotthont összekötő folyosóról szoktam szemlét tartani: milyen témára kell felkészülnöm. A mostanihoz hasonló alakulatot még nem láttam. Nagyszerű filmkocka. A kapun belül negyven, kopaszra nyiratkozott katona, négyes sorokban, levett sapkával, vigyázzállásban áll. Odaérek. Én kezdem a szót:- Nem szükséges a vigyázzállás; vezényelj pihenjt! A parancsnok válaszol:- Nem, kérem. Tudjuk, hogy ez szent hely. Megadjuk a tiszteletet.- íme, a génius loci, a hely ihlető ereje! - a jóakaratú emberekben.

(Megjelent: Vigília 1978. április, 257-265. p.)