Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Meleg Mária: Danczi Villebald élete és munkássága

A győri városparancsnokokkal kellemes és hasznos kapcsolat alakult ki. Úgy látszik, hogy a távozó parancsnok az utódnak jó véleményt adott Pannonhalmáról. Az új parancsnokok meg-megjelennek Pannonhalmán; sőt, amint az események hajszája csillapodik, sakkpartira is kirándulnak. Ennek a kezdődő jó viszonynak eredménye a következő esemény.

Megbeszélés alapján bort és almát készültünk bevinni a városparancsnokságnak, s egyúttal, a győri bencés rendháznak is. Az új világban ez lett volná az első nem gyalogos utam.

Akkortájt sok dolog cserélt gazdát. A Főapátság tulajdonából ez-az eltűnt, mások holmija pedig nálunk ragadt. A főmonostori házgondnokság előtti téren napok óta állt egy erősnek mutatkozó, új, sárga hintó. Erre kerül majd a rakomány. Biztonságot ígér az erős, gazdátlan jármű. A rakomány a hintó rakterületén elég magas lett. Az alsó, szűkebb helyre került a bor, felette néhány ládában különféle holmi, legfelül ládákban alma. Felültünk a rakomány tetejére. Istenben boldogult matematika—fizika tanárunk, Odó atya volt a kocsis. Ő ült elöl, a lovak felett; biztosan kezelte a gyeplőt. Én ültem jobb oldalt, lelógatott lábbal. A rakományon ült kísérőnek három orosz katona. A legfiatalabb közöttük Szása, katonaruhába öltözött, 17 éves frontharcos.- Gyí! Isten nevében! - indította Odó a két pihent lovat,

A lovak hetek óta nem dolgoztak. Jól esett nekik a mozgás, vidáman ficánkoltak. A boltív alatt, 120 lépés az indulástól, már vágtattak, de fegyelmezetten.

Odó fékezni akart, hogy biztosítsa a nyugodt utat a meredeken lefelé. Átveszem a fék kezelését, hogy ő mindkét kezével a gyeplőt kezelhesse.

A hintó a teher miatt növekvő sebességgel zúdul le a lejtős úton. Látom, hogy a lovak már nem bírják tartani a terhet, magukat sem tudják fékezni. A keresztnél, a kaputól, harminclépésnyire még jól veszik a kanyart. Közben megállapítom, hogy nem fog a fék. Nem foghat, mert nincs is a keréknél szerelék. Kiadom a jelszót:- Le kell ugrani! Tragédia lesz! - A katonáknak is intek. A kereszt után a második villanyoszlopnál meg is adom a példát. Az oszlopnál azonnal lelököm magam a magasból, mert ha okoskodom, fejjel vágódom a következő oszlopnak.

Sikerült. Feltápászkodom. Futva indulok az együttes után, a meredek kanyar felé. A két tenyerem sajog: alig maradt rajtuk bőr.

Tőlem száz méterre egy fekete ruhahalmaz; mozdulatlan.