Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Meleg Mária: Danczi Villebald élete és munkássága
Felsietek a diákotthon felső emeletére. Tekintetem a kápolna ablakából a jól ismert, már tavaszi zöldbe öltözött tájat kémleli. Több dűlő még őszi, barna ruházatot visel. A Ravazd és Nyalka között elterülő barna dűlőkön hatalmas hajtóvadászat bontakozik ki előttem. Egy végtelen csatárláncban egész dűlőket átfogva gyors ütemben nyomul előre a szovjet gyalogság. Visszasiettem a nagy vaskapuhoz, ahol hamarosan megkezdődtek a véget nem érő élmények. A kapun a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét hirdető német nyelvű szöveget felváltotta a cirill betűs táblácska. A gimnázium tetején lévő írást csak a bombázók látják - és azok tevékenysége szűnőben van. De vajon az érkezőket érdekli-e majd a kapun lógó kiírás? Míg ezen tűnődöm, megérkeznek a szovjet gyalogosok hullámai. Az első, kisebb létszámú egység a park kapuján szivárog a monostor előtti térre. Nyolcán - tízen vannak. Aki elsőnek lépett át a park kapuján, egyenesen felém tart. Természetesen: a fegyverek készenlétben. Mindketten barátságosan mosolygunk. Kezet fogunk.- Zdrasztvuj!- Zdrasztvuj! A rendfokozatot nem tudom megállapítani, még nem is volt módom megismerni.- Ki vagy? - kérdezi.- Pedagógus vagyok - adom a legcélravezetőbb választ.- Hát te? - visszakérdezem.- Otthon én is pedagógus vagyok. Egymás szemébe nézünk. Ő az igazságot, én a nyelvi és a szívbéli megértést kutatom. A nyelvi megértést. Hamarosan kiderül, lesz-e haszna az éjszakákon tanult új idegen nyelvnek. Most azonnal, tétovázás nélkül beszélnem kell. Meg kell mondanom, hogy mi ez az épület, kik laknak benne. Erre a közlésre készítettem egy igazán alkalmi beszédet. Világos, rövid mondatokból áll. Az én emlékezetemnek - a kiszámíthatatlan helyzetekben is - könnyű lesz megtartani, a hallgatónak könnyű lesz megérteni. Szövegezésemben ez a gondolat is rejtőzködik: az igazság szereti az egyszerűséget. A kis cédulát (ma is emlékként őrzöm) kezemben tartom, hogy szükség esetén a szövegbe tekinthessek. Bizonyára nem hétköznapi, nem is ünnepi hangon szóltam első alkalommal oroszul orosznak. íme, a szöveg magyarul: „Parancsnok!
