Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Meleg Mária: Danczi Villebald élete és munkássága

A diákok beosztást is kapnak: már eddig is segítettek az élelmiszerek tárolásánál, szállításánál; segítenek majd a betegek ellátásában; esetleg a halottakat ők szállítják ki a Millenniumi emlékműbe. Valóban szükség is lett erre a szokatlan diákszolgálatra.

Ebbe a szervezetbe tartozik bele e sorok írója is, mint a gépezet egyik csavarja.

A mában benne rejlik a tegnap és a tegnapelőtt. Pannonhalmán ez a tegnapelőtt egy ezer esztendő. De a ma nemcsak lezár: kiindulása a jövőnek is.

Mi a célja ennek a visszaemlékezésnek? Az olvasóknál különféle. Az események rögzítőjénél is többféle cél valósul meg. Többek között szeretné érzékeltetni - statisztikai adatok nélkül -, hogy egy ősi, keresztény és magyar öntudatú szerzetesi közösség hogyan igyekezett eleget tenni az éppen reá jutott feladatoknak. Hogyan igyekezett segíteni, ahol tudott. Hogyan törekedett elébe menni a jövőnek, és ezáltal megmutatni, hogy a közösség Szent Benedek Regulája szerint „az evangélium vezetése mellett” járja-e Isten útjait még akkor is, ha a körülmények éppen lehetetlen dolgot parancsolnának (Regula 68. f.). Ezen az átfogó gondolaton belül a megtörtént események közül néhányat hűen, dokumentum értékkel, cicomák és torzítások nélkül vetünk papírra.

Tehát készülődik a Vár. Mert biztos, hogy az események valamilyen formában kopogtatnak Pannonhalma kapuján, falain vagy tornyán. Vagy mindegyiken? - Igen. Nagy megkönnyebbülés és egyben nagy gond a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma. Ennek az oltalomnak a felhasználására - a bombázó repülőgépekhez való kiáltásként - az ötemeletes gimnázium tetőzetén fehér cserepekkel kirakták az INTERNATIONAL kiírást. A diákok is segítettek a munkában: a padlásról ők adták ki a tetőfedőknek a cserepeket. Amint az udvarról feltekintünk a tetőre, rémülve látjuk, hogy senki sincs már fent, csupán egy osztályombéli hatodikos gimnazista, Márky Miska. A villámhárító nyelébe kapaszkodva a zászló torna-gyakorlatot végzi! Eláll a lélegzetünk. Rákiáltani nem merünk, hátha esetleg éppen emiatt fog holtan a lábunk elé zuhanni. Amikor az önkéntes mutatvány befejeztével Miska megjelent szemem előtt, úgy éreztem magam, mint az evangéliumi tékozló fiú atyja: fel ugyan nem ruháztam, de felsóhajtottam:- Csakhogy megkerültél!