Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Meleg Mária: Danczi Villebald élete és munkássága
1939-ben Kelemen Krizosztom7 Pannonhalmára helyezte őt. Profeszszorként működött a Pannonhalmi Tanárképző Főiskolán, majd amikor felépült, az Olasz Gimnáziumnak lett a tanára, ahol osztályfőnökként és prefektusként is működött. A rend központjában a főmonostori házgondnok teendőit is ellátta. Közben nyelvjárási és néprajzi kutatásokat végez, többek között szülőfalujában, Kürtön. 1941-ben a szláv nyelvekkel való elmélyültebb foglalkozás végett beiratkozik a Zágrábi Egyetemre, ahonnan azonban a háborús körülmények miatt rövid időn belül haza kellett térnie. Még ugyanebben az évben rövid ideig tartó katonai szolgálata után Pannonhalmára tér vissza tanítani. 1943-ban a környező falvakban dűlőneveket gyűjt, diákjait is bevonja a nyelvjárási és néprajzi gyűjtésbe. Danczi Villebald édesapja az orosz fogságban megtanult oroszul. Ez buzdítólag hatott rá, de még az is, hogy szláv nyelvész volt, ezért 1944 őszén elkezdett oroszul tanulni. Mire az orosz csapatok elérték Pannonhalmát, 1945. március 27-én, nagykedden, már mint tolmács működött közre. Az orosz csapatok parancsnokát, Malinovszkij marsaik oroszul köszöntötte a kolostor kapujában. Elérte, hogy az orosz katonák ne lépjenek be a kolostor területére. Azáltal, hogy tolmácsként működött, hozzájárult ahhoz, hogy a vár, és a benne élő menekültek túlélték a háború borzalmait. Emberek ezrei köszönhetik neki életüket, (vö. Danczi 1978b. Kötetünkben újraközölve!). A kolostor egyébként a svájci vöröskereszt oltalma alatt állt, amelyet a távozó német és az érkező orosz csapatok is tiszteletben 11. kép: A katona Dr. Danczi József Villebald OSB 1941-ben. 7 Kelemen Krizosztom, pannonhalmi főapát (1884-1950). Elemi iskolába és gimnáziumba Keszthelyen járt. 1903-ban Pannonhalmán belépett a bencés rendbe, ott szerzett tanári képesétést. 1910-1916 között Pápán tanított. 1926-ig Nyalkán plébános volt, majd két évig Budapesten tanár. 1928-tól Győrben gimnáziumi igazgató. 1929-től Pannonhalmán koadjutor (segéd, a püspök mellé rendelt prelátus). 1933-tól ugyanitt főapát. 1947-ben Brazíliába távozott. Egyházi és szépirodalmi munkái jelenetek meg, cikkei főleg az ifjúság nevelésével foglalkoztak. Forrás: www.dfmk.hu/zalaiak/kelemen_k.htm
