Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Utószó helyett

UTÓSZÓ HELYETT Danczi József Villebald Megint megfogyatkoztak soraink. Győrött, 1977. december 21-én, 67 éves korában elhunyt Danczi József Villebald. Személyében igazi embert, a magyar kultúra lelkes munkását veszítettük el. Danczi József Villebald a szlovákiai Kürtön született 1910. október 16-án. Tanulmányainak útját Prága, Pozsony, Budapest neve jelzi, tanári működé­sének színhelyei Pannonhalma és Győr voltak. Az előbbiben volt főiskolai (szlavisztika) és gimnáziumi (magyar-latin) tanár, Győrben 11 évig tanította általános iskolákban az orosz nyelvet, ugyanitt 10 évig volt a Czuczor Ger­gely gimnáziumi igazgatója és a bencés rendház főnöke. Néhány nyugdíjas éve alatt is tovább tanított. A tanítás mellett a tudományos munkának is elkötelezte magát. Elsősor­ban a magyar nyelvészet érdekelte, ezen belül is a népnyelv. Első nagyobb munkája, „A kürti nyeljvárás hangtana” 1939-ben jelent meg (MNyTK. 48. sz.). Részt vett kollektív munkákban is, így a Györffy István vezetésével folyó népnyelvi gyűjtésben: e munka eredménye volt többek között „A kiskunhala­si nyelvjárás hangtanához” című írása (MNy. XXXVI, 56-61, XXXVII, 143- 4). A Magyarságtudományi Intézet keretében megindult nyelvatlasz-mun­kálatokban való részvétele a „Népi növénynevek Kürtről” című dolgozatban realizálódott (MNy. XXXIX, 157-61, 251-5). Kürt nyelvéből szövegmutat­ványokat is közölt (MNy. LII, 101-2, LV, 143-4). Bekapcsolódott a Győr- Sopron megyei földrajzi nevek 1964-ben elkezdett gyűjtésébe is. A magyar nyelvészeten kívül szláv filológiai kérdések is érdekelték. Ilyen témájú cikkei a negyvenes évektől a Pannonhalmi Szemlében, Magyar Könyvszemlében, az Irodalomtörténeti Közleményekben és másutt jelentek meg. Lomonoszov Retorikájának magyarországi kéziratos példányáról írt értekezést a Studia Slavica (VIII, 141-7) közölte. Felfigyelt a magyar és szláv vonatkozásokra is (vö. Magyar növénynevek Matthiolus-Hájek-Kamerarius Herbáriumában: MNy, LVIII, 193-8; A magyar nyelv szláv jövevényszavai Josef Dobrovský feldolgozásában: uo. LXV, 113-22). Hogy állandóan lépést tartott a nyelvé­szeti irodalommal, kisebb közleményei is tanúsítják, amelyekkel másoktól felvetett kérdésekhez szólt hozzá. Érdekelték nagynevű rendi elődei, Jedlik Ányos egyik kéziratos munkáját „Jedlik Ányos, mint nyelvművelő” vette bonckés alá (Jövendő /Győr/, 1956. 1. sz.) Élete utolsó éveiben Szeder Fábián és Czuczor Gergely munkássága kötötte le figyelmét. A szívéhez legközelebb álló téma mégis Kürt nyelve és néprajza maradt. Rezignációval érezte, hogy amit ebből feldolgozhatott csak az „első kis lépéske” volt; a teljes feldolgozásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom