Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
V. Szlovákia városai 1993 után
A közigazgatás mint városhálózatot szervező módszer tének is, mert valóban Prágának alárendelt országrésszé süllyedt a korabeli Csehszlovákia keleti fele. Ennek a régiónak a cseh országrész kiszolgálása lett a feladata, akár üzemeinek föladása, bezárása árán is. A keleti régió a nyugati, fejlettebb régiót látta el nyersanyagokkal, illetve a nyugati országrészben készített termékek piaca lett. A regionalizálás etnikai céljai mellé fokozatosan fölzárkózott a gazdasági regionalizálás, amit a közigazgatási térfelosztások (és természetesen a működési szabályok, a törvények, a rendeletek) fejeztek ki. Az 1939-1945 közötti évek közigazgatása amiatt fontos szakasza a szlovák történelemnek, mert akkor jött létre először önálló szlovák állam. A hat megyés beosztás a közigazgatásban dolgozók, azaz a szlovák középosztály érdekeit szolgálta, mert itt sok hűséges szlovák kaphatott rendszeres fizetéssel járó irodai („úri”) állást. A szlovák nemzeti tudat megerősítése szempontjából oly fontos független állam a közigazgatás szlovákosításán, az etnikai regionalizáláson túl elfogadta a németek „ajánlatát” a hadiipar fejlesztésére, ezért a Vág-völgyében megkezdődött az az iparosítás, amely lerakta a szlovák iparfejlesztés alapjait. A régióképzés gazdasági eleme új formában jelent meg. A szlovákok által lakott terület egy földrajzi sávja megkezdte önálló életét. Régióképződés indult meg a Vág-völgyében. A kommunizmus évtizedeiben a „munkásosztály fellegvárait” kellett megteremteni, ez ismét a városok jelentőségét növelte a rohamosan iparosodó Vág-völgyében és azon kívül. A területi kiegyensúlyozás jegyében az elhanyagolt, nyersanyagban szegény keleti országrészben is látványosan fejleszteni kellett, így lett acélipari központ Kassa. A közigazgatás megint a központosítás eszköze lett, de most kíméletlenebb módon, mert a korábbi évekkel ellentétben még csak az esélye sem volt meg annak, hogy különféle politikai erők, eltérő érdekcsoportok akárcsak véleményt is nyilváníthassanak a közéletben. Egyetlen párt uralma alá került az államgépezet és a közigazgatás. 1960-ban a közigazgatási reform keretében a kerületek számát lecsökkentették háromra, és az addig meghagyott nagy számú járások számát is lecsökkentették 32-re. Ez a végletesen lecsupaszított, a központi akarat végrehajtására kitalált rendszer működött egészen 1991-ig. 1969-ben annyi változás történt, hogy maga Pozsony is önálló kerület lett, így a kerületek száma 4-re nőtt, valamit a két nagyváros, Pozsony és Kassa közigazgatási határán belül több kerületet hoztak létre, ami a 32 járás darabszámát növelte. Ezek a változások azonban a lényeget nem érintették, az irányítás nem lett demokratikusabb. 97
