Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
V. Szlovákia városai 1993 után
A geopolitika hatása a városhálózatra tán a szovjetek által megszállt országok kiszakadtak a szovjetek által szervezett Kelet-Európából. Az újból létrejött Közép-Európa keleti államairól van szó a Baltikumtól az Adriáig (ide tartozik az önállósult Horvátország is, még ha egyelőre nem is tagja az Európai Uniónak). Közülük nyolc ország 2004-ben egyszerre csatlakozott az Európai Unióhoz. A cseh közbeszédben 1989 után a hangsúly áttevődött a szláv testvériségről a csehek nyugatiasságának bizonyítására. Huntingtonra hivatkozva bizonygatták pl. a latin írásmód igazoló erejét, hogy náluk még a cirill betűk használata sem honosodott meg. Ha azonban csak a korabeli Európa nemzetközi erőviszonyait emlegetjük, valamint hogy ebben milyen helyet foglalt el Csehszlovákia, és még ezen belül a szlovák országrész, akkor elfeledkezünk arról, hogy Szlovákia több évtizedig tartó fokozatos, Csehszlovákián belüli megformálódása azt jelentette, hogy alkalmazkodnia kellett az új geopolitikai helyzethez, illetve meg kellett formálnia az új geopolitikai helyzetnek megfelelő belső működési rendjét. Ezt neveztem a fentiekben honfoglalásnak. Szlovákia nemcsak alárendelődött a cseh fennhatóságnak, hanem a szlovák országrésznek ki kellett alakítania a maga önálló belső mozgását. Ez jelentette viszonya alakulását Csehszlovákiával, ami 1993- ig tartó változékony folyamat volt, de ennél is fontosabb volt számára, és elsősorban ez kötötte le az erejét, hogy - nyersen fogalmazva - el kellett különülnie Magyarországtól, el kellett szakadnia Magyarországtól, attól az országtól, amelyben a szlovák nép hosszú évszázadok során létrejött, és amelyhez minden hagyománya köti. Ez volt az a fő feladat, ami a legtöbb nehézséget okozta. Az 1918-ig létező határozatlan körvonalú Felső- Magyarország (vagy Felvidék) több évszázad alatt kialakult - elsősorban észak-déli - vonzási rendjét kellett az új államnak fölszámolnia és keletnyugati irányúvá változtatnia. Ezt a „vonzást" leglátványosabban a vasúti összeköttetéssel lehet érzékeltetni. 1914-ben - a mai Szlovákia területét visszavetítve - négy vasútvonal kötötte össze Galíciával, három Morvaországgal és Sziléziával, kettő Ausztriával és (Magyarország mai területét visszavetítve a múltba) tíz Magyarországgal (Lipták 1994). Mivel az új államnak, benne Szlovákiának északi és keleti szomszédja Lengyelország volt, illetve Kárpátaljának Romániával volt közös határa, elmondhatjuk, hogy elveszett az a gazdasági érdek, ami eddig az Osztrák-Galíciához, Bukovinához kötötte. A keleti kapcsolatok 1945-ig tartó sorvadása egy másik indok arra, hogy az amúgy is „szerkezetváltásra” szoruló kelet-szlovákiai városok, köztük a szepességi városok szerepe elsorvadjon, sokadlagossá váljon. A Pozsony és Kassa közt, az új határ mentén húzó91
