Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
Az első önálló szlovák állam szerepe a városépítésben kalmas lett volna ennek a feladatnak a teljesítésére, különösen ha a közeli Zólyommal való összenövését is magunk elé képzeljük. Ezek a városok, amellett, hogy a szlovák nyelvi-nemzeti múlt, a szlovák politika és kultúra nagy tekintélyű központi helyei voltak, épp az ország földrajzi értelemben vett közepén feküdtek (Nyitra kivételével), tehát inkább tudták volna központi szerepüket rásugározni a körülöttük elterülő országra, szemben Pozsonnyal, amely excentrikusán, az ország nyugati szélén, annak is az osztrák határhoz közeli „sarkában” fekszik. Még azt is megemlíthetjük, hogy a szlovák nemzeti öntudat ébredésének, megerősödésének, irodalmi-politikai kifejeződésének volt még egy fontos központja, mégpedig Buda városa. A frissen győztes hatalom azonban nem akart lemondani annak a dicsőségéről, hogy az ellenfél hajdani, habár csak ideiglenes fővárosát, benne a királyi várat, a koronázó templomot közigazgatási értelemben átveszi, azaz győzelmesen beletelepül. Politikai okokból lett tehát főváros Pozsony, mert nem volt a szlovákok kulturális és politikai központja. Olyannyira nem, hogy még elfogadott szlovák neve sem volt. Leginkább a német Pressburg nyomán Prešporok szót használták. 1918 októberétől a szlovák sajtó a Wilsonovo mesto (Wilsonváros) nevet népszerűsítette, és 1919 márciusában adta a csehszlovák hatalom a „Bratislava” nevet. Habár az új állam Magyarországtól leszakított részén valóban Pozsony volt a legnagyobb város, * A pozsonyi Várhegyen álló 9. századi szláv földvár a 9. század végén a keleti frank hűbéres Breszlav (Braszlatf pannóniai szláv hercegé lett. Az ő nevét őrzi a város német Pressburg (ez a szláv Braslav személynév és a német burg (=vár) főnév összetétele), illetve az 1919-ig használt szlovák Prešporok elnevezés. A honfoglaló magyarok 902 körül vették birtokba. 907-ben a Braslavespruchnak, illetve Brezalauspruchnak nevezett vára alatti csatában döntő vereséget mértek a Pannónia visszafoglalására indított bajor seregre. Ez Pozsony első írásos említése. Magyar és latin nevét valószínűleg Poson nevű várispánjáról kapta. Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P.J. Šafárik szlovák történész, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét, azt hitte hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai, 1980) 1536-tól a Habsburg-uralom alá került királyi Magyarország fővárosa. 1848-ig itt tartották az országgyűléseket. 1563-1830 között a Szent Márton székesegyházban koronázták a magyar királyokat. 1552-1783 között a vár délnyugati tornyában őrizték a Szent Koronát. (Magyar Nagylexikon. Budapest, 2002. 15. kötet.) 61
