Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)

VII. Városok a magyar-szlovák határ mentén

Városok a magyar-szlovák határ mentén VII.4. Az együttműködések típusai Vll.4.1. Projektalapú együttműködések A testvértelepülési kapcsolatok reprezentativitása mellé fölzárkózott a határnyitás óta néhány inkább jelképesnek mondható, tüntetőén megva­lósított beruházás ügye. A határ menti utak, átjárók kitisztítását, felújítá­sát több helyen baráti együttműködésből valósították meg. Átjárja ezt az együttműködést a népképviseleti jelleg, mert mindenütt lehetett találni legalább egy önkormányzati képviselőt, de néha polgármestert is, aki megszervezte a közös munkát. Épp szervező-irányító egyénisége miatt lett az illető képviselő, illetve polgármester, ezzel a cselekedetével is csak kifejezte a közösség beléfektetett bizalmát. De ott volt az önkéntes elem, a civil kurázsi eleme is, mert az önkormányzatoknak sem a költ­ségvetése, sem a jogköre nem terjed ki a településközi utak felújításá­ra, építésére. Emiatt ezekben a kuruc útépítésekben resztvettek a kör­nyező üzemek, kőbányák, sóderbányák, cementgyárak tulajdonosai, ve­zetői, valamint az érintett felek, maguk a környéken lakók (Hídvégardó, HU - Bódvavendégi-Tornaújfalu, SK). A nyilvánosságot a kocsma falra tű­zött hirdetés biztosította, a tulajdonjogok tisztázását meg az könnyítette meg, hogy Ózd-Susa esetében a földtulajdonban érdekelt fél nagyapja szervezte a népszavazást a falu visszacsatolásáért 1918 után (Ózd- Susa, HU - Rimaszécs, SK). Ellenkező nemzeti érzelem is cselekvőképes a megnyitott határ men­tén, mert a korábban Sátoraljaújhely részét képező, ma Szlovákiához tar­tozó városrész, új nevén Kisújhely, vagy Szlovákújhely polgármestere az Európai Unióval dacolva sem hajlandó a beton virágládákat a közútról el­vitetni, hogy megnyissa a forgalmat a közlekedésnek. A projektalapú együttműködések jellemzője, hogy valamilyen közös be­ruházásra összpontosítanak. A beruházás általában egyszeri összefogást kíván, amit a fenti példák alapján önerőből, társadalmi munkában is meg lehet szervezni. A nagyobb léptékű feladatok megvalósításához azonban már jelentősebb mennyiségű pénzre van szükség, viszont a pénzforrások szűkössége, illetve még inkább a hátrányos helyzet, a pénzszerzés kény­szere miatt csak pályázati forrásokból tudják céljaikat megvalósítani. így lesznek az emberi igényekből projektek. Mivel az igényekhez képest csak a szerencse juttat egy-egy települést abba a kedvező helyzetbe, hogy si­kerrel pályázhasson, a pályázatírás mindennapi eseménynek, egy pályá­zat megnyerése viszont kivételes eseménynek számít. 158

Next

/
Oldalképek
Tartalom