Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
VII. Városok a magyar-szlovák határ mentén
VII. Városok a magyar-szlovák határ mentén Az 1993-ban létrejött Szlovákiát 1 672 km hosszú határ veszi körül, ami öt országot érint: Lengyelország (541,1 km), Csehország (251,8 km), Ausztria (106,7 km) Magyarország (664,7 km) és Ukrajna (98,5 km). Országonként eltérő azonban az a jelenség, amit határ menti sávnak nevezhetünk, és amely határ menti sávba beletartozhatnak városok is. A megosztott városok helyzete nem kétséges, azok mindenképpen határ menti városnak számítnak, ilyenek a minket érintő határszakaszon Komárom (a Szlovákiához került városnak több névváltozata ismert: Öregkomárom, Révkomárom, Észak-Komárom és vele szemben, a Duna jobb partján épült ki a magyarországi Dél-Komárom), Balassagyarmat (és Tótgyarmat), Sátoraljaújhely (Tótújhely). A határ menti sáv megválasztása, mélységének meghatározása nehéz feladat, mert az 1918-1989 között eltelt évtizedek alatt gyökeresen megváltoztak a településközi viszonyok. Új fejleményt jelent, hogy 1989 és különösen 2004, a kölcsönös Európai Uniós taggá válás, illetve a 2007 decemberi határnyitás után rendkívül gyorsan új határ menti viszonyok alakultak ki. A közigazgatási egységek alapján nem lehet a határ menti sávot kijelölni, mert merev és az együttműködést illetően nem használható kereteket ad. Mind a szlovákiai, mind a magyarországi kerületek, illetve megyék megszervezése más történelmi körülmények, és ennek megfelelően egymástól elütő logika alapján történt. Az európai uniós NUTS-rendszerbe történő szinte egy időben zajló betagozódás alkalmát sem használta fel a két ország arra, hogy területi beosztásában figyelemmel legyen a másik félre, keresse a kölcsönösen előnyös közös megoldásokat, így nem történt meg a szlovák kerületi, illetve a magyar megyei rendszer, és a régiós NUTS-rendszer összehangolása sem. A két közigazgatási rendszer egységei viszont eltérésük miatt nem alkalmas arra, hogy a határ menti sáv keretét alkossák (22. ábra). * A fejezet megírásához fölhasznált forrás: Mezei-Tóth (2008) 135
