Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)

VI. Szándékos regionalizálás - szerves reginalizálódás

A városok régióképző ereje

21. ábra Fejlett városi vonzásterek és hátrányos helyzetű járások Szlovákiában

Szerkesztette Mezei István, rajzolta Mády Máté.

A dolgozatban bemutatott városi jellemzők alapján a főbb fejlettségi csomópontokat a következő városok jelentik Szlovákiában (21. ábra). Van négy várospár, amelyeknek az együttfejlődése nagyjelentőségű gazdasági körzetek létrehozását kezdi már eredményezni. A legfejlettebb várospár egyik tagja természetesen maga a főváros, Pozsony (és közvetlen környéke), valamint a közeli Nagyszombat. A következő várospár Kassa és Eperjes, mint egyetlen keleti fejlődési csomópont. Az ország középső részén bontakozik tudatos tervezés hatására a Besztercebánya-Zólyom várospáros és a Vág-völgyében a Zsolna-Turócszentmárton várospár is. Mellettük Trencsén és Nyitra városok egyedül képeznek kitörési pontot, gazdasági és vonzási központot. A szlovák szakirodalom is a közigazgatási, az oktatási (tágabban szolgáltatási) és a gazdasági jellegű szolgáltatási funkciók (kereskedelem, pénzügyek) együttes megerősödését tekinti a városok megnövekedett jelentőségét biztosító alapjának (Slavik- Kožuch-Bačik 2005).

A felsorolt városokon kívül eső területek tartoznak a kevésbé fejlett, vagy hátrányos helyzetű területek közé. Ezek elsősorban olyan régiók, amelyek részben belső perifériának számítanak mint a Gyetvai, a Poltári,

133