Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

Bevezető

Bevezető

A szlovákiai magyar kisebbség csaknem hét évtizedes múltjának historiográfiáját a gravaminális (sérelmi) közelítés jellemzi. Ez a helyzet a magyar kisebbség tagjainak egyéni és kollektív emlékezetéből is ered, de jelentős szerepet játszott/játszik ebben a helyzetben az a társadalmi állapot is, amely a jogos önigazolás szükségszerűségére reagál, hiszen a magyar-szlovák kapcsolatok szintjén továbbra is sok a lezáratlan téma az 1945 és 1948 {1949) közti időszak történéseiből.1

A második világháború fegyverzajának elhallgatását követő csehszlovák nemzeti és szociális forradalom olyan - addig meg nem élt és nem tapasztalt - széles körű társadalmi retorziókat szült, amelyek az addig általános emberi jogi kereteket felrúgva, a kollektív bűnösség vádját felhasználva „en bloc” megbélyegezték az új államba került szlovákiai magyarságot. Ebből fakadóan a cseh-szlovák kormányzati szervek intézkedéseinek, rendelkezéseinek következményei kimerítették a genocídium és etnikai tisztogatás fogalmát.2

1 A jogfosztottság éveinek eseményeit megvilágító magyar és szlovák historiográfiai termés viszonylag széles körű. Az eddig megjelent szakirodalom áttekintésére Bajcsi Ildikó vállalkozott. Lásd: Bajcsi Ildikó: A homogén nemzetállam zsákutcája. A csehszlovákiai magyar kisebbség felszámolására tett kísérletek a magyar, illetve a szlovák történetírásban. In: Bóna László-Hajdú Anikó (szerk.): Nemzet és kisebbség. Társadalomtörténeti változások a XIX-XX. században. Národ a menšina. Sociálnohistorické zmeny v XIX-XX. storočí. Komárno-Komárom, 2014.

2 Vadkerty Katalin: A csehszlovákiai magyarok felszámolásának terve és gyakorlata 1945-1948 között. In: Rabi Lenke (szerk.): Felvidéki magyarok kitelepítése és deportálása 1945-1948 között. Szöveggyűjtemény a korszak tanulmányozásához. Kecskés László Társaság, 2014, 28.; A korabeli

7