Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

Tiltakozási, ellenállási formák a felvidéki magyarság körében

pártot. A Fábry, Pálenyik és Balogh-Dénes Árpád köré szerveződött régi párttagok állandó kapcsolatban voltak, és keresték a lehetőséget a szervezett fellépésre. Eddigi ismereteink szerint az első alkalomra 1946. március 30-án került sor Érsekújváron, ahol emlékiratban foglalták össze a párt tagjait és a magyar kisebbséget ért sérelmeket.69 1946. október 13-án a magyar kormánynak és a kormánykoalíció pártjainak megfogalmazott üzenetet már a Csehszlovákiai Antifasiszta Magyarok Intézőbizottsága nevében látta el kézjegyével Pálenyik Ferenc, dr. Balogh-Dénes Árpád, Ölveczky József és Sok István.70 Az intézőbizottság nevében a nyugati régió képviselőit Pénzes József és Pálenyik Ferenc 1946 novemberének elején levélben hívta meg egy újabb találkozóra, Érsekújvárra. Ezzel egy időben Fábry József a keleti és gömöri régiót mozgósította. A közös találkozóra 1946. november 10-én került sor, ahol elhatározták, hogy Pozsonyt megkerülve egy küldöttséget menesztenek Prágába, amely majd felkeresi a kormány tagjait és a párt legfelsőbb vezetőit azzal a kéréssel, hogy a tervezett deportálások során a magyar antifasisztákat ne hurcolják el szülőföldjükről. A látogatás a közeli napokban lezajlott, de nem hozott eredményt, mert egy magasabb politikai játszma felülírta azt. 1946. november 14-én a párt központi bizottságának elnöksége a magyarok tervezett csehországi deportálásáról megállapította: az kitűnő alkalmat ad arra, hogy Dél-Szlovákiában megváltoztassa az etnikai arányokat, s ezzel elérjék azt, hogy a magyar kormány komolyan foglalkozzon a lakosságcsere-egyezmény végrehajtásával.71 Az addigi intézőbizottságból megalakult a Szlovákiai Magyar Antifasiszta Szövetség, amely 1946 decemberében újra összeült Érsekújváron. A találkozón Fábry József javaslatára egy éles hangú tiltakozást fogadtak el a magyarok deportálása ellen. A memorandum szövegének javaslatát Fábry személyesen fogalmazta meg magyar nyelven, és annak elfogadása után írták alá a küldöttek.72 Ezt követően fordították le szlovák nyelvre, és küldték meg a csehszlovák állami és pártvezetőknek.73 A memorandum nagyon éles hangon fogalmazva - át69 Az emlékiratot Fábry József, Kugler József, Major Sándor és Szalay István írták alá.

70 Tóth László: „Hívebb emlékezésül...”, i. m. 150-153.

71 Popély Árpád: Kronológia, i. m. 131.

72 ABS Praha,/ 302 Hlavní správa Vojenské kontrarozvédky, i. sz. 302-531-14.

73 A memorandum szövegét közli Tóth László: „Hívebb emlékezésül...”, i. m. 158-161. E. Beneš köztársasági elnöknek, K. Gottwald miniszterelnöknek és a CSKP elnökének, J. Masaryk külügyminiszternek, V. Clementis külügyi államtitkárnak, V. Široký miniszterelnök-helyettesnek, az SZLKP elnökének, G. Husáknak a Megbízottak Testületé elnökének és M. Ferjenčík belügyi megbízottnak.

31