Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)
Tiltakozási, ellenállási formák a felvidéki magyarság körében
Szalatnai 1945. július 4-én javaslatot nyújtott be a bizottság nevében Gustáv Husáknak a Csehszlovákiai Magyarok Segélybizottságának felállítására is.56 A javaslat szerint a segélybizottság a Nemzetközi Vöröskereszttel, a Csehszlovák Vöröskereszttel és a Magyar Vöröskereszttel együttműködve a rendelkezésre álló eszközökkel szeretett volna segíteni a deportált, kitoloncolt, valamint ki- és áttelepítésre kijelölt magyarokon. A tervezett segélybizottság a közvetítő szerepét szerette volna ellátni a szlovák és a magyar álláspont között.57 Tevékenységét az említett segélyezési célcsoportok mellett országos viszonylatban kiterjesztette a magyar nemzetiségük miatt állásukból elbocsátott vagy nyugdíjuktól megfosztott közalkalmazottakra, de egyéb, szociálisan hátrányos helyzetbe került csoportok irányába is. Annak ellenére, hogy Laco Novomeský közoktatási megbízott is támogatta a segélybizottság ideiglenes elnökségére tett javaslatot, hivatalos működési engedélyt mégsem kapott. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy a segélybizottság titokban még 1946 karácsonyát megelőzően is folytatta tevékenységét.58 Több mint valószínű, hogy Szalatnai a segélybizottságon belül nyújtott anyagi támogatást a népi szövetség bizonyos tevékenységére is. 1945. augusztus 2-án véget ért a győztes nagyhatalmak potsdami konferenciája. A konferencia zárónyilatkozata jóváhagyta a német kisebbség kitelepítését Lengyelországból, Magyarországról és Csehszlovákiából. A szlovákiai magyar kisebbség egyoldalú kitelepítésével nem foglalkozott. Ehhez kapcsolódva a konferencia bezárásának napján Beneš köztársasági elnök az alkotmánydekrétumával csaknem a teljes magyar lakosságot megfosztotta az állampolgárságától. A Magyar Végrehajtó Bizottság ezek után 1945 augusztusában egy újabb memorandummal állt elő. A Szlovák Nemzeti Tanácsnak címzett javaslat felsorolta a magyarokat hátrányosan érintő rendeleteket, jogsértéseket, és javaslatot tett egy „a demokratikus magyar lakossággal egyetértésben” felállítandó érdekvédelmi szerv, a Magyar Tanács megalakítására. Az utópikus, a valós helyzettől fényévnyire lévő javaslat válasz nélkül maradt. Nem elképzelhetetlen, hogy Szalatnaiék az állampolgárságot megvonó 1945/33. számú dekrétum téves olvasatából indultak ki, amely feltételezte, hogy, „akik igazolják, hogy hűek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz, sosem vétettek a cseh és a szlo56 Tóth László: „Hívebb emlékezésül...”, i. m. 53-55, 300-301. s? Uo. 58 A segélybizottság tevékenységéről lásd Szalatnai Rezső 1946. december 30-án kelt levelét Nagy Ferenc miniszterelnöknek. Közli: Tóth László: „Hívebb emlékezésül...”, i. m. 157-158.; A ŰPN, V-1004/11 Vízváry László aldossziéja. 28
