Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

Az első szlovákiai magyar koncepciós per

Bíróság 1953. december 4-én tárgyalta. A fegyháztól érkezett jellemzés szerint a számára kiszabott büntetés nem érte el a kívánt célt, ezért elutasították kérvényét. Illaváról furcsa módon pár nap erejéig áthelyezték a dél-morvaországi Zbýšovban kialakított munkatáborba. Onnét 1953 júniusában Nový Jičínbe került, majd vissza Illavára. Személyi dossziéja alapján Varrót hat alkalommal látogatták meg rokonai a börtönbüntetés alatt: édesanyja, Varró Júlia, leánytestvére, Neuman Mária, sógora, Róth István és unokaöccse, Róth Pál. Jól tükrözi Varró magatartását és elvhűségét a szabadulása előtt három hónappal felvett újabb jegyzőkönyv. 1954 decemberében újra elutasított mindennemű megbánást tette felett. Arra a kérdésre, hogy hogyan szeretné kiküszöbölni azt a kárt, amelyet okozott, röviden csak annyit válaszolt: „Nem okoztam semmilyen kárt.” Krauszhoz hasonlóan ő volt a másik elítélt, aki teljes büntetését letöltötte. 1955. március 12-én szabadult.595

Sorstársai közül Vízváry László kapta a legrövidebb - kétéves - börtönbüntetést. Arany után a maga harminckilenc évével ő volt a legidősebb. Róla van a legkevesebb adatunk. Az ítélet kihirdetése után pár napig a három pap - Vízváry, Mészáros, Restály - egy cellában volt összezárva az Állambíróság fogdájában.

44. kép. Vízváry László rozsnyói református lelkész

Vízváryt 1950. január 4-én átszállították a lipótvári börtönbe. Csak feltételezzük, hogy a hátralevő büntetését is itt töltötte le, és innét szabadult.

595 a VJS Leopoldov, Varró Štefan personálna karta.

206