Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)
A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség
1946 decemberében című jelentésben tizenegy oldalon leírva tudósították a bíboros érseket a Pozsony környéki és a Párkány környéki deportálások fejleményeiről.304 Nagyon valószínű, hogy ezt a jelentésüket átadták Wagnernak is, aki ebből merítve 1946. decemberi jelentésében részletesen leírta a külügyminisztérium számára a Muzslán, Köbölkúton és Kisújfalun lezajlott tragikus eseményeket.305 Ezzel egy időben a szülőföldjükön megmaradt felvidéki magyarok helyzete újabb kérdéseket vetett fel. Miután a csehszlovák kormány 1946. augusztus 26- án Wagner Ferencen keresztül átadta a magyar kormánynak az áttelepítésre kijelölt magyarok jegyzékét, teljes volt a káosz. A szlovák hivatalok nap mint nap megsértették a magyar lakosság egyezményben garantált „jogbiztonságát”. Ennek kapcsán Hentz javaslata alapján 1946. október végén elhatározták, hogy egy beadványban fogják kérni Wagner Ferenctől a magyarok hatásosabb jogvédelmét. A dokumentumot Hentz és Mészáros fogalmazta meg, majd a Paksynál tartott találkozón jóváhagyták és átadták Wagnernak.306 A deportáltak életkörülményeinek és számának feltérképezésére a magyar kormány nagy hangsúlyt helyezett, hiszen a külügy számára zavart és bizonytalanságot okozott az információk hiánya. A Pozsonyban és Prágában szolgálatot teljesítő külügyi tisztviselők 1947 kora őszén éppen ezért azt a feladatot kapták, hogy egy átfogó jelentést készítsenek a deportáltak helyzetéről. A saját adatgyűjtésükön túl felhasználták a papok beszámolóit is.307 Arany és Pobožný kivételes kapcsolatára már utaltunk az 1947. március 17- én kiadott pásztorlevél kapcsán. A katolikus egyház részéről a rozsnyói püspök egy volt azon kevesek közül, akik bátran kiálltak a magyar kisebbség védelmében. Kettejük kapcsolatát magyarázhatjuk akár úgy is, hogy a népi szövetség számára Pobožný volt az az egyházi méltóság, aki a magyar kisebbség helyzetének átérzésén túl a szlovák püspöki kar felé közvetítette a szervezet álláspontját. Arany 1947 őszén, amikor Mészárossal meglátogatta Csájit, hosszabb ideig Rozsnyón maradt. Felkereste Pobožnýt, és újra beszámolt neki a magyar 304 PL Esztergom, V-700/19, 201-211. 305 Popély Árpád: A szlovákiai magyarság csehországi deportálása. In: Otthontalan emlékezet, i. m. 53. 306 a ŰPN, V-1004/9 Mesároš Július; KV ŠtB Bratislava, s. n. Mészáros Gyula 1949. március 7-i vallomásáról készült jegyzőkönyv alapján. 307 G. Vass István: Ravasz Károly beszámolója a Csehországba deportált felvidéki magyarok helyzetéről (1947. január 30. - február 2.). Kisebbségkutatás, 2007. évf., 3. szám; letöltve: 2015. október 10.; http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2007_03/cikk.php?id= I447#_ednref9 103
