Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

Bevezető

még feldolgozatlan”, s a fiatalabb történészgenerációnak lenne a feladata azt részletezni.6

Teljesen objektív okokra visszavezethetően Popély is csak érintőlegesen tesz említést a kassai kormányprogramot követő magyarellenes kormánypolitika ellen hangjukat felemelő értelmiségi ellenállási csoportokról, amelyek bátor kiállásukkal megtörték a „hallgatás éveinek” mítoszát, ahogy Tóth László fogalmazott, utalva a Balogh Sándorral folytatott beszélgetésre.7 Tóth László volt az, aki a jogfosztottság éveinek politikatörténeti feldolgozásán túl kiemeli az 1945 tavaszától nyomon követhető szervezett vagy spontán illegális csoportosulások kisebbségvédelmi szerepét. A szlovákiai magyarok érdekében fellépő értelmiségiek - elsősorban Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és Fábry Zoltán - és további csoportok által megfogalmazott emlékiratok, memorandumok és egyéb dokumentumok publikálásán keresztül próbálta megtörni azt a téves állítást, hogy a magyar kisebbség képviselőinek körében általános volt a beletörődés a kollektív bűnösség vádjába és annak tragikus következményeibe.8 A források közlésén túl ugyanakkor Tóth László volt az, aki hosszú és kitartó kutatómunka árán röviden felvázolta a féltucatnyi csoportosulás, szervezet jogvédő tevékenységét.9

Tóth László a forrásköteteivel elsősorban a csehszlovákiai magyar irodalom Fábry Zoltán-féle korszakolását igyekezett megcáfolni - s természetszerűen rávilágítani az 1945 és 1948 (1949) közötti időszak gazdag memorandum-, emlékirat-irodalmára -, és ezeket a kordokumentumokat beágyazni a szlovákiai

6 Miklósi Péter: Magunkat kellene vállalni gerincesebben. Interjú Vadkerty Katalinnal. Új Szó, 2011. április 5., 23.

7 Tóth László: „Hívebb emlékezésül...” Csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből 1945-1948. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 1995, 12. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Tóth László és Molnár Imre már korábban is rámutatott erre a tényre. Lásd: Molnár Imre-Tóth László (szerk.): Mint fészkéből kizavart madár... A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-1949. Budapest, Széphalom Könyvműhely, 1990.

8 Meglepő, de még Janics Kálmán is teljesen elsiklott a szlovákiai magyarok egyéni és csoportos kiállása fellett. Egyedül Fábry Zoltán A vádlott megszólal című kiáltványára utal. Lásd: Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945- 1948. Hunnia Kiadó Kft., 1989, 25-26.

« Tóth László: „Hívebb emlékezésül...”, i. m. 19-25. Tóth önállóan tárgyalja a Magyar Végrehajtó Bizottság, a segélybizottság, a Csehszlovákiai Magyarok Végrehajtó Bizottsága, a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség, a Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége, a Szlovákiából Menekült Demokratikus Magyarok Tanácsa és a Szent György Kollégium tevékenységét. Tóth László: Hontalanok. Dokumentumok a csehszlovákiai magyarság történetéhez 1945-1949. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 2013, 550-556.

9