Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Petőcz Kálmán-Sándor Eleonóra-Tóth Károly 323/1992. sz., a közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló törvény 53. paragrafusa ellenben előírja tolmács igénybevételét, amennyiben valamely fél vagy tanú nem ismeri a közjegyzői okirat nyelvét; a költség a feleket terheli. A fenti esetektől eltérően kifejezetten a hazai nemzeti kisebbségek tagjaira gondolva fogadta el a törvényhozás az ombudsmanról szóló 564/2001. sz. törvény 11. paragrafusát, amelynek értelmében mindenki anyanyelvén fordulhat az ombudsmanhoz; a tolmácsolás vagy fordítás költségeit az állam állja. Közoktatás Az oktatáshoz való jogot az alkotmány 34. cikkének 2. bekezdése rögzíti: a kisebbségekhez tartozó állampolgárokat a törvény által megszabott feltételek mellett az államnyelv elsajátításához való jog mellett megilleti az anyanyelvű művelődés joga is. A kisebbségi iskoláknak nincs önálló rendszerük, azok az egységes szlovák iskolarendszer részét képezik, igazgatásukra sem jöttek létre önálló intézmények. Az iskolaválasztás a szülők szabad döntésén múlik. A magyar tanítási nyelvű iskolák - bár állandóak a kísérletek ennek megváltoztatására - ma is minden tárgyat magyar nyelven oktatnak, s emellett a kötelező tárgyak közé tartozik a szlovák nyelv és irodalom. Az 593/2003. sz. törvény az iskolaügyi államigazgatási és önkormányzati szervekről értelmében az elemi iskolák alapítói és fenntartói a községek, a középiskolákéi a megyék. A 2008-2009-es iskolaév kezdetéig a művelődéshez való alkotmányos alapjogot az 1984/29. számú, természetesen sokszor módosított, az alap- és középiskolák rendszeréről szóló ún. iskolatörvény szabályozta (Zákon č. 29/1984 Zb. o sústave základných a stredných škôl [školský zákon]). A törvény 3. paragrafusa annak ellenére, hogy az Alapvető Jogok és Szabadságjogok Kartájának 1991. januári elfogadásával hatályát veszítette az 1968/144. számú, az elismert kisebbségeket tételesen felsoroló alkotmánytörvény, az eredeti változathoz képest alig módosult, azt mindössze a Csehszlovákia megszűnésével létrejött új viszonyokhoz igazították. így ebben az egyetlen jogszabályban 2008-ig egyfajta reliktumként fennmaradt a saját nyelven folyó oktatásra jogosult kisebbségek felsorolása: „A nevelés és oktatás nyelve az államnyelv. A cseh, a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségű állampolgárok számára nemzeti fejlődésük érdekeinek megfelelő mértékben biztosított a saját nyelven folyó oktatás joga.” A tankönyvhasználatot ugyanezen törvénynek az 1990/171. számú törvénnyel módosított 40. paragrafusa liberalizálta a rendszerváltás után. Ez kimondta, hogy a nevelésben és az oktatásban az iskolaügyi minisztérium által kiadott listán szereplő tankönyvek és segédtankönyvek mellett „egyéb tankönyvek és segédtankönyvek is használhatók". Az egyenlő elbánás elvéről szóló 2004/365. törvény az iskolatörvényt is kiegészítette: egy új, a 4b paragrafus kimondta a diákok és a jelentkezők diszkriminációjának tilalmát, illetve az 58a paragrafus új bekezdése kimondta mindazon tevékenységek tilalmát az iskolákban, amelyek faji, nemzetiségi, etnikai, vallási gyülöletkeltésre alkalmasak, illetve idegengyűlöletre uszítanak. 58
